Bulgáriában a legnagyobb az EU tagországai közül a mozlimok aránya. A törökök és a bolgár mozlimok (pomákok) együtt a lakosság 12 százalékát teszik ki, s ezt az arányt leginkább Franciaország közelíti meg a maga 9 százalékával. Amennyiben Törökország csatlakozik az unióhoz, a mozlim lakosság részaránya az Európai Unión belül 13-14 százalék körülire emelkedhet.
Az 1877–78-as orosz–török háború következtében függetlenné vált Bulgária a tarnovói alkotmányban garantálta a török kisebbség autonómiáját, amelyet 1923-ig betartott. Mai szemmel is példaértékű, hogy 80 török nyelvű napilap jelent meg ebben az időszakban, közel 1300 török iskola működött az országban. A balkáni háborúban és két világháborúban is vesztes szláv országban felerősödött a nacionalizmus és a török kisebbség fokozatosan elveszítette jogait. A ciprusi kettészakadás példájától rettegő kommunista rezsim kegyetlenül elnyomta őket. A 70-es évektől 1989-ig többször is megpróbálta erőszakos eszközökkel megoldani a török problémát, választás elé állítva őket, vagy bolgárosítják nevüket, vagy kitoloncolják őket. Több mint 300 ezren választották inkább a kitoloncolást. Közülük 150 ezren azóta viszszatértek, sokan abból a megfontolásból, hogy a bolgár útlevél unióbeli munkavállaláskor előnyt jelent a törökkel szemben.
A török kisebbség Bulgáriában komoly választási tényezővé vált, közösségükre jellemző, hogy kizárólag saját jelöltjeire szavaz. Annak ellenére, hogy a bolgár alkotmány szerint nem lehet vallási és etnikai alapon pártot alapítani, a zsivkovi börtönöket megjárt Ahmed Dogán a rendszerváltáskor útjára indította a török liberális Mozgalom a Szabadságokért és Jogokért pártot, amely közel 600 ezres szavazótáborával a mérleg nyelveként eddigi három kormányzati ciklusban is részt vett koalíciós partnerként. A nyugaton alig ismert szürke eminenciás pártelnök erős gazdasági birodalmat épített ki. Neki köszönhette kormányfővé választását Ivan Kosztov, Szimeon Szakszkoburgotszki és Szergej Sztanisev, köztársasági elnökökként pedig Zselju Zselev, Peter Sztojanov és Georgi Parvanov. A jelenlegi miniszterelnök, Bojko Boriszov őt tartja a bolgár belpolitika legravaszabb szereplőjének, egyedül tőle tart politikai ellenfélként.
A volt kommunista rezsim törökellenes propagandája mélyen beivódott a bolgárok tudatába, 20 év alatt egyik párt sem mert szembemenni a közhangulattal, ez a legfőbb akadálya a kollektív kisebbségi jogok kiterjesztésének. Erre épít az Ataka szélsőjobboldali párt is. Azzal riogatja a bolgárokat, hogy a két legnagyobb létszámú kisebbség, a török és a roma, az elkövetkező évtizedek során többségbe kerülhet a bolgárokkal szemben. Ez a riogatás különösen érzékenyen érinti a demográfiai hullámvölgy miatt szenvedő bolgár közvéleményt. A szocialista rezsim 1990-re várta az ország 9 milliomodik lakosának megszületését, ehelyett jött a rendszerváltás és az ország népessége mára 7,7 millió fő alá csökkent, miután az elmúlt két évtizedben több mint egymillióan vándoroltak ki. A legnehezebb sorsa Bulgáriában a 250-300 ezer főnyi bolgár mozlimoknak van. Sem a bolgárok sem a törökök nem fogadják be őket. A török közösség azért, mert bolgároknak vallják magukat. A bolgárok azért, mert nem pravoszláv keresztények.
Államközi szinten Törökország és Bulgária viszonya jónak mondható, a két országot érintő problémákat általában időben tisztázzák. Bojko Boriszov januári törökországi látogatásakor ígéretet tett, hogy Bulgária lobbizni fog Törökország mielőbbi uniós csatlakozása érdekében.
origo.hu
Megszületett a bérmegállapodás, mutatjuk, hogy mennyi lehet a jövő évi minimálbér
