Laza kapcsolat. A veszélyes vizek ellenőrzését elméletileg az amerikaiak irányítják Bahreinből, ám a különböző nemzetek hadihajói voltaképp nem egyeztetik munkájukat, csak havonta egyszer találkoznak a vezetők. Az amerikaiak mellett a NATO, a Sanghaji Együttműködés Szervezete (Kínával és Oroszországgal, iráni és indiai társultsággal) és az EU is működtet akciócsoportot a területen, emellett egy sor állam védi saját kereskedelmi hajóit. (S. L. S.)
A 2008. őszi ENSZ BT-határozat arra szólította fel az Afrika szarvánál kereskedő államokat, hogy haditengerészetük segítségével számoljanak le a kalózokkal. Hiába azonban a hadihajók megjelenése, a kalózok továbbra is sikeresek, csak talán óvatosabbak. Tavaly január és március között, a csúcsidényben 40 kalóztámadás történt az Adeni-öböl környékén, idén csak 17. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sikerült volna győzni a kalózok ellen. Az ENSZ jelentése szerint a kidolgozott üzleti modell gördülékenyen működik, a megszerzett váltságdíj mellett a Világélelmezési Program (WFP) Szomáliába irányuló részének legalább fele a kalózok zsebébe kerül, sőt Eritrea is támogatja őket. A hadihajók az öböl egyébként is hatalmas területét nehezen tudják ellenőrizni, de áprilisban három thaiföldi halászhajót a szomáliai partoktól kétezer kilométerre támadtak meg, egy panamai zászló alatt hajózó teherhajót pedig 320 kilométerre raboltak el az öböl bejáratától. Afrika szarvánál nagyobb esély van a hivatalos védelemre – a csúcsidőszakban a háromezer kilométeres szomáliai partszakaszt 35-40 hadihajó ellenőrzi –, a Hindusztáni-félszigethez közelebb eső vízi utak azonban igencsak veszélyesek. A londoni Chatham House elemzője szerint az Adeni-öböl biztosításához legalább hétszáz hajóra volna szükség, amely természetesen soha nem fog összeállni. Csak összehasonlításként, a világ legnagyobb tengeri hatalmának, az Egyesült Államoknak jelenleg 284 hadihajója áll szolgálatban.
Az is gondot okoz, hogy a katonák nem tudják, mit tegyenek az esetleg elfogott kalózokkal, akik azonnal menedékjogot kérhetnek, így vagy az orosz módszerrel bánnak el velük, vagy elfogott bűnözőket segítenek hozzá letelepedéshez saját országukban. A legfőbb gondot azonban az jelenti, hogy a szomáliai kormány nem segít, minthogy arra sincs ereje, hogy önmagát fenntartsa.
