Kuba és az Egyesült Államok között február 24. után még jobban elmérgesedett a viszony, mert Orlando Zapata Tamayo, az egyik kubai ellenzéki belehalt 86 napig tartó éhségsztrájkjába. Azóta az Egyesült Államok és Kuba között újra gyakori a nem éppen szívélyes üzenetváltás. A kubai vezetés két hete például azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy tulajdonképpen beleavatkozik a kubai belügyekbe az éhségsztrájk támogatásával. Hillary Clinton így vágott vissza: a Castro testvérek igazából nem is akarnak véget vetni a 48 éve tartó gazdasági embargónak, mert nem tudnának mire hivatkozni, hogy miért nem vezetik be a teljes demokráciát.
A BBC tudósítója más érdekes tényekről is tudomást szerzett a mobiltelefonok gyors kubai terjedéséről írt cikke kapcsán. És ezek határozottan emlékeztetnek a magyarországi rendszerváltást megelőző folyamatokra: a telefonhálózat kiépítésében az ETECSA nevű kubai társaság vesz részt. Márpedig a cég nevében szereplő utolsó két betű a „részvénytársaság” spanyol rövidítése, ezek szerint valamikor korábban a parlament vagy a pártvezetés csendben elfogadta a társasági törvényt, de az is lehet, hogy csak egyedi esetről van szó.
A mobiltelefon 2003-ig a hatalom legbelső köreihez tartozó személyek kizárólagos kiváltsága volt, de 2008-ban Raúl Castro részlegesen feloldotta a korlátozást. Az év végéig valószínű, hogy a 11 milliós szigetországban egymillióan jutnak hozzá a munkájukhoz nélkülözhetetlen technikai újdonsághoz. De ez nem olcsó mulatság: a cég 120 dollárt kér a készülékért, a vonalnak újabb 20 dollár az ára. Ezt a pénzt egyelőre csak az alábbi foglalkozást űzők tudják előteremteni: művészek, kézművesek, az idegenforgalomban dolgozók, halászok, magántaxisok, műszerészek, földművesek, és a tudósító utoljára említette az örömlányokat.
Kubában az ETECSA eddig 150 millió dollárt fektetett be, és a tervek szerint 2015-ig újabb 2,4 millió előfizető kiszolgálására alkalmas hálózatot képes kiépíteni.
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
