Szabályozott káosz

Yves Leterme annak ellenére nyújtotta be lemondását II. Albert királynak, hogy a belga kormányban a koalíciónak továbbra is többsége van, ám a helyi, rendkívül szövevényes szabályok miatt lehetetlen fenntartani a kormányt a megfelelő mandátumszám ellenére. A belga politikai pártok a hetvenes évekig három családba tartoztak, vagy a baloldali szocialisták, vagy a jobboldali liberálisok, vagy a konzervatív kereszténydemokraták közé. Belgium azonban két nagy (flamand és vallon) és egy kicsiny (német) nemzeti közösség otthona, ezért minden pártból kettő van, egy a flamandok, egy pedig a vallonok oldalán. Belgiumban 6,5 millióan flamandul, négymillióan franciául beszélnek, a két közösség között pedig gyakorlatilag nincs átjárás. A nyelvi határok mentén kettéosztott ország északi felén minden flamandul, déli felén minden franciául van, az egyedül hivatalosan kétnyelvű megye Brüsszel és környéke (BHV).
Ennek megfelelően nincs olyan párt Belgiumban, amely az ország minden lakójának szavazatára számítana, még Brüsszelben is franciákért vagy flamandokért kampányolnak. A két nagy közösség pártjai később kormányt is úgy alakítanak, hogy féltve őrzik saját népük érdekeit, és patikamérlegen mérik, hogy a szövetségi kormányban egyenlő számban legyenek a francia- és a flamandajkú belga pártok. A most lemondott kormányt a Flamand Kereszténydemokraták mellett a kilépésével viszályt okozó Flamand Liberálisok és Demokraták, illetve az egyaránt vallon Reformista Mozgalom, Szocialista Párt és Humanista Demokratikus Központ alkotta. A liberálisok távozásával felborult volna az egyensúly, ezért döntött Leterme a bukás elismerése mellett.
Belgium szövetségi kormányában legfeljebb 15 miniszter lehet a kormányfővel együtt, fele-fele arányban képviselve a két nagy közösséget. A flamandok és a vallonok saját parlamenttel is rendelkeznek, amelyek a szövetségi döntéshozatalt megakadályozhatják, ha ennek szükségét érzik, ezért a kompromisszumok és kölcsönös gyanakvás miatt a döntéshozatal nagyon lassú és drága. A parlament 150 tagú alsóházába az öt-öt flamand, illetve vallon szavazókörzet, valamint a főfájást okozó kétnyelvű Brüsszel–Halle-Vilvoorde (BHV) szavazóinak jóvoltából kerülnek a képviselők, ám a flamandok – számarányuk miatt – itt felülreprezentáltak. A felsőházban szintén több a flamand, ahogy itt ül a német közösség szenátora is és az uralkodó utódai, Fülöp trónörökös, Asztrid hercegnő és Lőrinc herceg, akik – ragaszkodva semlegességükhöz – soha nem szavaznak. Róluk szokták azt megállapítani, hogy talán csak ők a belgák az egész országban.