Szét kellene verni a bankok monopóliumát

Vajon mi lehet Kína gazdasági sikerének a titka? Erre keresi a választ a komoly szakmai figyelemmel kísért, kéthavonta megjelenő folyóirat, az Asean Affairs legújabb számának egyik cikke. Az ASEAN a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása elnevezés angol rövidítése. A cikk szerzője Paul A. Ebeling, Jr., aki mögött 45 éves üzleti és beruházási, bankári tapasztalat áll. A szakértő írását azzal kezdi, hogy felteszi a kérdést: „Mi a titka Kína emelkedő gazdaságának?” Második mondatában tömören ad a kérdésre választ: „Kínában a bankok tulajdonosa a kormány, és nem a bankárok tulajdona a kormány.” Kínában a gazdaságösztönzési terv azért működik jobban, mint az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, mert a kormány a bankokat közcélokra használja, és nem teszi lehetővé számukra, hogy a kormányt magáncélokra használják.
Kína a válság, vagyis az exportpiacok beszűkülésének hatására olyat tett, amit a történelemben eddig senki: hónapok, de legfeljebb egy év alatt kivitelre épülő gazdaságát hazai központú ipari „mozdonnyá” alakította át. Máshol ezek a folyamatok évtizedekig tartottak. Ezt a pekingi vezetés úgy érte el, hogy bankrendszere nem „ugrálhatott a termelő gazdaság hátán”. „A kínai bankok az emberekért dolgoznak, és nem fordítva.” Egyszerű szavakkal kifejezve, írja Ebeling, a kormány az emberek érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig lobbi- és csoportérdekeket, és így a kínai bankok az embereknek és vállalkozásaiknak kölcsönöznek rekordszámban.
Kínában ömlik a hitel, nemcsak a pénzügyi szektornak, hanem az iparnak és az önkormányzatoknak is. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában míg a pénzügyi szektor virágzik, az átlagember helyzete a rosszról még rosszabbra fordul, és az embereknek a bankok nem adnak kölcsönt. Az adófizetőktől lefölözött, számukra olcsó pénzt egyenlegük javítására használják. A szerző Jim Rogers, Szingapúrban dolgozó sikeres amerikai befektető könyvéből (A vörös kapitalizmus emelkedése) idéz, aki szerint a világ legjobb kapitalistái közül többen a kommunista Kínában élnek és dolgoznak, míg az Egyesült Államok oda süllyedt, ami a gazdagok szocializmusának nevezhető. Ebeling azzal zárja cikkét, hogy a nép csak úgy kaphatja vissza pénzét, ha szétverik a magánbankok monopóliumát, a pénz és a hitel fölötti uralmat ismét a nép rendelkezésére bocsátják.