Vitézy László hetvenéves

Vitézy László filmrendező, a dokumentum-játékfilm műfajának egyik hazai megteremtője ma ünnepli hetvenedik születésnapját. Életművére visszatekintve először az jut eszünkbe, hogy mindig új témákat és formákat keres. Polgári származása miatt nehezen került be a Színművészeti Főiskolára, ám ott hamarosan a tehetséghalász Herskó János egyik kedvenceként kapott lehetőséget különleges dokumentumfilmek készítésére. Társaival, Dárday Istvánnal, Tarr Bélával, Szalai Györgyivel a kezdettől fogva a legnehezebb utat választotta. Hamar ráébredt, hogy a valóságot játékfilmes optikával kell kezelni, meg kell találni benne az eredeti metaforacsírát. Első kisfilmje, az 1972-es Felvétel azt az értelmetlen, abszurd folyamatot térképezte föl, amely a kommunista pártba való belépést megelőzte a Kádár-korszakban. A Békeidő című, 1979-ben forgatott filmje a társaival megalapított Budapesti Iskola egyik alapművévé vált, ennek főhőse sikeresen szállt szembe a hetvenes évek kádári falusorvasztási programjával. A Békeidő a kivételes társadalmi problémaérzékenység mellett egy új rendezői munkamódszert is meghonosított: a műben amatőr szereplők játszanak el olyan drámai élethelyzeteket, amelyek a saját hétköznapi életükben naponta előfordulnak. Vitézy László nevéhez fűződik a hazai dokumentum-játékfilmezés talán legjelentősebb szintézisműve, az 1982-es Vörös föld is, amelyben a hétköznapi szocializmus abszurd értelmetlensége és a Szovjetunióból vezérelt elnyomás, nemzetrontás leplezetlen erővel tárul fel egy dunántúli bauxitmező felfedezésének, feltárásának és moszkvai kisajátításának lehangolóan groteszk, drámai történetében.
Vitézy vezető szerepet játszott az állampárti időkben megvalósított alternatív, társadalmi filmforgalmazás megteremtésében először a Balázs Béla, majd a barátaival alapított Társulás Filmstúdió vezetőségi tagjaként. Miközben a Vörös föld kíméletlen kritikája miatt háttérbe szorították, lehetőséget talált további átütő erejű filmek, mint a Reformgondolatok vagy később a Bethlen Gábor és Báthory Gábor korába plántált erőszakpéldázat, az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című szuggesztív játékfilm elkészítésére az idegen elnyomóknak kiszolgáltatott nemzet kollektív lélekállapotáról. A rendszerváltozás folyamatának nemcsak művészként, többek között az Úgy érezte, szabadon él vagy a Komor ég alatt című tudományos igényű dokumentumfilm rendezőjeként, hanem alternatív mozgalmak szervezőjeként is részese volt. A rendszerváltozás után keletkezett A legvidámabb barakk, a Magyar töredék, a Katonafilm. A lappangó diktatúra elmúlt nyolc esztendejében is a valóság ütőerén tartotta kezét, erről tanúskodik a Becsület napja Demecserben című film is. S hogy a ma hetvenéves művész még mindig kész és képes a már megjárt utakról letérni, jelzi a Hortobágy legendája című balladisztikus rendezése a mondák pusztájának múltjáról, jelenéről, amelyet nem engedtek be a 2008-es filmszemle versenyprogramjába.