Egy politikailag alulképzett hölgy kedveskedni akarván, a boltban található legdrágább pálinkát hozta ajándékba Brüsszelbe. Egyszerre három üveget. Három Zwackot.
Zwack Péter – akinek persze semmi köze a pálinkához (erről később) – közismert szeszipari üzletember volt, aki Magyarországra visszatérve belevetette magát a politikába. 1990-ben az MDF-kormány washingtoni nagykövetnek nevezte ki, majd visszahívását követően várbeli lakásában tűz ütött ki. Ezt akkor egyes balliberális lapok a „szélsőjobboldalnak” a számlájára írták. Később az SZDSZ ügyvivőjeként dolgozott, egészen 2003-ig, miközben pártja révén országgyűlési képviselő is lett.
Torkos Matild még 2004. december 9-én Gazdagok címen írt egy terjedelmes, detektívregény izgalmú tényfeltáró cikket lapunkban, amely bővebben foglalkozott Zwack Péterrel is. A cikk egyik mondata miatt („Van olyan milliárdos is, mint például Zwack Péter, akinek az érdekében akár törvényt is módosít az Országgyűlés, ha azzal milliárdokat hagyhat a holdudvari cég kasszájában”) Zwack sikerrel perelt, mert azt állította, hogy nem tulajdonosa a Zwack nevű cégnek.
Vagyis – újabb per elkerülésére – gyorsan leszögezem, a Zwack pálinkához Zwack Péternek annyi a köze, hogy azt kizárólag az én hamis tudatom társítja vele. A három, 0,35 literes palack egyike önazonosítása szerint „Besztercei szilva. Tiszta pálinka, 40 fokos”. A nyakról lógó címkén pedig az áll: „Zwack Sándor NEMES PÁLINKA”. A másik üveg Cigány-meggy, a harmadik „Magyar kajszi”. Hamisítatlan, „falusias” hangzású nevek. Nem csoda, hogy az ajándékozónak annyira megtetszett, hogy üvegenként nem átallott – mint később olthatatlan kíváncsiságtól hajtva megnéztem – hatezer forintot kiadni. Az elsőként itt felsorolt besztercei pálinka – a cég leírása szerint – „illatában a besztercei szilva jellegzetes édeskés, fűszeres aromái jutnak érvényre, lenyűgöző határozottsággal. Gazdag, összetett ízhatással, kellemes melegséget árasztó harmóniával rendelkezik.” Hogyne, nem is szólva arról, hogy Gyurcsány jó ember.
De térjünk a lényegre, a tesztre. Az eredmény (újabb perek elkerülése érdekében hangsúlyozottan néhány amatőr pálinkaivó szubjektív kiértékeléséről van szó): a három pálinka egymástól szinte megkülönböztethetetlen. Közös ízük az acetonra emlékeztette a kóstolókat, akik azért ismerik például az Agárdi Pálinkaház vagy a Zimek Manufaktúra jó néhány pálinkáját. Még szerencse, hogy oly sok vendéglős úgy érzi, e cég agresszív taktikával kényszeríti kizárólagos tartásra a ház termékeit. Különben is, nem ezt akartuk? Hazai terméket fogyasztani? A miénket, ha az ízre az acetonra „hajaz” is?
A JÓ PÉLDA
Új irányzat játszódik le a szemünk előtt Epikurosz európai kertjében. Eddig úgy tudtuk, hogy a világ közismerten kiemelkedő luxusélelmiszereit nemcsak ízük, de származási helyük alapján azonosítják, mint a franciaországi Perigord vagy az északolasz Alba vidékéről származó szarvasgombát, a Kaszpi-tengerből kifogott vad tokhalból kibontott kaviárt, az ugyancsak francia Bresse városa környékéről származó szárnyasokat és a világ legomlósabb marhahúsát, a japán wagyut. Hiedelmünket temessük el. Mint minden, ez is változik. Már van angol szarvasgomba, lett kaviár és belga wagyu marhahús.
Akinek mindezen utánzatként lekezelően nevetgélni van kedve, az arcára mosoly fakad, ha eláruljuk, noha az eredeti perigord-i szarvasgomba kilója 1100 (302 000 forint), a szintén eredeti Alba-környéki „truffe” 1800 euróba (félmillió forint) kerül, a brit változatáért is elkérnek 150-200 eurót
(41 000–55 000 forint) kilónként, és ára kúszik felfelé.
És most a világ marhái közül az ízrekorder, a japán wagyu európai „utángyártása” kezdődött meg. Nemrégiben ugyanis a belgiumi Flandriában egy tenyésztőnek, Wim Claessennek, a holland határhoz közel fekvő Altembrouck-kastély tulajdonosának eszébe jutott, hogy beszerez 300 wagyu marhát.
E marhafajtáról a kibontakozóban lévő magyar gasztronómiai forradalom „szülői”, Molnár B. Tamás és Bittera Dóra így írt lapunk 2007. május 26-i számában: „Japánban – ahol a világ legjobb marháját, a wagyu fajtát tenyésztik, s különös hírneve van a Kobéból származó wagyunak – lézeres berendezéssel készült raszterekkel vizsgálják a márványosságot, és egytől 12 pontig osztályozzák.”
E marhákat naponta masszírozzák, hogy a zsír márványosan, egyenlőbben oszoljon el, és a hús minél puhább legyen. Sörrel is itatják. A wagyu húsáért az európai piacokon boldogan fizetik meg az igen borsos, kilónkénti 2-300 eurót (55 000–82 500 forint). Az állatokat a gazda a japán módszer szerint eteti, ami a világhírnévre szert tett Atkins-diéta pontos fordítottja: a takarmány szénhidrátban gazdag, proteinben szegény.
Az állattenyésztésbe amatőrként belevágó Claessennek nemrégiben az a gondolata támadt, hogy a marháin alkalmazott módszereket kiterjeszti más állatokra is, elsősorban a különleges mangalicára. El is jött hozzánk, ahol egy wagyu marhát négy mangalicára cserélt. Majd visszatérve a kocákat a marhák étrendjének megfelelően kezdte táplálni. Az eredményről május elején azt mondta, hogy életében ilyen finom disznóhúst nem evett. Biztos benne, hogy a luxusélelmiszerek piacán hamarosan sztárként fogják ünnepelni a wagyu módon táplált mangalicákat.
Meg nem erősített hírek szerint húsuk ízének kifejezetten használt, hogy Zwack pálinkát nem fogyasztottak.
origo.hu
Orbán Viktor: A világ gyorsabban fog megváltozni, mint mi azt gondoljuk
