Both Balázs második kötetét jelentette meg a napokban a Magyar Napló. Első könyve, az Árnyéktalan pillanat jellemzője a feszes, szabályos, hagyományos versformák mögött feszülő gondolatiság. Az új könyv, a Látogatód jön verseinek jelentős része áthangolódás a képzőművészet sajátos eszközeire. A líra nyelvén mondja el a kötet első, Magritte tárlat című ciklusában, hogyan hat rá a XX. századi belga szürrealista festő valóság és képzelet határán egyensúlyozó látomásossága. Both Balázs is valósághű elemekből építi fel vízióit, úgy írja le a szuggesztív képeket, hogy továbbgondolja, saját belső világához lényegíti a festmény mágneses kisugárzását. A Fekete mágia című, 1934-es képének bennszülött lányai, a háborgó, örvénylő tenger és a szirtfalon álló fátyolba burkolt nőalak a világegyetem sötét titkaira fogékony, zaklatott XXI. századi emberről is szól, aki visszavágyik ama tegnapi világba, ahol még a pokolvíziók is emberibbek, mint a sci-fi-látomások legújabb korában.
Az elmúlás és az újjászületés szorongásainak elhatalmasodását vagy a félelem legyőzését minden költő megfogalmazza a saját világában. Both Balázs A fény birodalma című Magritte-kompozícióból kiindulva mondja ki: „minden halálban a saját / halálomat látom”.
A Keresztapa reggelije című második ciklus címe Csók István képére utal. Ez a blokk is verstárlat, kiemelkedő magyar képzőművészek képei ihlették. E kötetrész hangneme még változatosabb, a címadó Csók István idilli képére vetül rá a költő saját drámai emléke az ötvenes évekből. Mednyánszky Szerbiában című képe az első világégés kilátástalanságából juttat el bennünket mindenfajta emberölés értelmetlenségének megértéséig. Ezt a gondolatot viszi tovább a harmadik, Mártírok ciklus, amelyben az Auschwitz poklát megjárt Székely Magda, a recski haláltábor vízióit a Szökés című filmben megörökítő Gyarmathy Lívia képei élednek újjá versben. A fiatal, 1976-ban született költő számára történelmi látomás a Rabtemető című költemény öt portréja a Vácott, Márianosztrán, Recsken elhunyt földművesről, a diákról, a nagykövetről, az arisztokratáról és a költőről. Mindannyian a túlvilágból emlékeznek vissza földi létükre. A legfigyelemreméltóbb a művész intelme, amely a krisztusi humanizmus fölényét fejezi ki minden kor diktátora iránt: „Vigyázz, a világ nem felejt / Verseim láncára vetlek, zsarnok”. E sor hiteles, negatív párja a Nihil című vers, amely a sátánt idézi meg. Both víziójában a sátán az üresség, a filozófiai tartalmaktól megfosztott, kisbetűs semmi. A költő víziói eredeti költői mikrokozmoszba sűrítik a makrokozmosz törvényeit.
(Both Balázs: Látogatód jön, Magyar Napló, Budapest, 2010)
origo.hu
Mutatjuk, így néz ki VV Fanni gyilkosa - videó
