Dennis, a komisz

INFRAKULTÚRA

Hegyi Zoltán
2010. 06. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyszerűen kezdd el csinálni a dolgokat, ahelyett, hogy megmutatnád őket! Ahelyett, hogy eljátszanád, hogy kávét iszol, tényleg idd a kávét! Simán szívd a szivarodat, ne pedig játszd, hogy szívod a szivarodat! Ezt Jimmy Dean mondta Dennis Hoppernek 1955-ben, a Haragban a világgal forgatásán. Hopper így emlékezett később: Azt hittem, hogy én vagyok a legjobb fiatal színész, aztán megismertem őt. Azelőtt még sosem láttam senkit improvizálni, és ez eleinte teljesen összezavart. Egy este aztán odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy mit csinál. Szakmázós diskurzusnak tűnik, pedig egyszerre mindjárt két fontos dolog történt. Két ikon érdeklődést tanúsított egymás iránt, és Sztanyiszlavszkij színésziskolája Lee Strasberg közvetítésével megváltoztatta az amerikai filmet (lásd még a jó mellű, hülye szőkének tartott csodálatos Marylin Monroe-t), és Hollywood vett egy komoly kanyart. A következőt 1969-ben vette be, amikor Hopper megrendezte az első kvázi független filmet, a Szelíd motorosokat (Easy Rider, öcsém), ami nélkül nincs Spielberg, Coppola, Scorsese, De Palma, Cimino. De ha úgy vesszük, Tarantino se, hogy a fiatalabbak is értsék. Egyben megszületett a kultfilm fogalma, tisztán és szépen, amit azért fontos hangsúlyozni, mert ma már minden szarra ráaggatják ezt a címkét. A Szelíd motorosok minden idők egyik legnagyobb mozija és egyben iskolapélda, miként kerülhet a forradalom a mainstreambe. Hoppert innentől kezdve elég volt egyszerűen beidézni évtizedeken keresztül a filmművészet nagy pillanataiba (és most itt tekintsünk el nagyvonalúan attól a sok vacaktól, amiben még játszott, hogy az ipari mennyiségű alkohol- és kokainszámlát korrekten lebucizza), és mindenki tudta, hogy miről van szó. 1979. Coppola nekilát az Apokalipszis mostnak, ami olyan ugye, mint ha egy Doors-lemezzel az agyunkban lesétálnánk Dante poklába. Vergilius első látásra persze Charlie Sheen vagy Marlon Brando, de Hopper ott van, és eszelősen kattogtat a fényképezőgépével. Sajnos Coppola durván meghúzza a karaktert még a rendezői változatban is, de így is az egyik legsúlyosabb figura. Az volt vele, mint mindig: egyszerűen szétverte a vásznat. Kurtz ezredes álom államát valakinek dokumentálnia kellett Coppolán kívül is, és a dupla csavart Hopper hozta. Ez a vég, gyönyörű barátom, ahogyan azt Jim Morrison énekelte oly plasztikusan, és Hopper totál bekattanva magyarázza a lehetetlent. Szép párhuzam, hogy fotósnak sem volt utolsó, amiről albumok sora tanúskodik. 1986. David Lynch nekiveselkedik a Kék bársonynak és megint megváltozik valami. Hopper ezúttal Frank Boothot játssza, a filmtörténet egyik legocsmányabb figuráját. Nincs egy egészséges szava, tolja befelé a cuccot (ezúttal dinitrogén-oxid), és olyan komisz és olyan gonosz, hogy mindenkit kiver a víz. Tehát hiteles. Még egy pillanat a sok(k)ból. 1993. Hopper a Tiszta románcban Christopher Walkennel eljátssza az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb dialógusát. Forgatókönyv Quentin Tarantino, aki aztán bágyadt ötvenezer dollárért eladja a történetet Tony Scottnak, hogy elkezdhesse a Kutyaszorítóbant. A Hopper-hagyaték rendkívül értékes. És nem csak azért, mert van benne néhány Warhol-leveskonzerv. Prosztatarákban halt meg a napokban, mint Frank Zappa. Born to be Wild, barátaim.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.