Elérhető az Elérhetetlen föld

Egy reprint kiadású antológia áll a Pannon Tükör című Zalaegerszegen szerkesztett folyóirat idei második számának középpontjában. A Kilencek néven ismert költőcsoport 1967-ben tudta nagy nehézségek árán megjelentetni az Elérhetetlen föld – Kilenc költő versei című antológiát. Egy akkor ifjú irodalomtörténész, Vasy Géza szívós küzdelmet vívott azért, hogy a kötet megjelenhessen Nagy László előszavával.
A kötetet 1967 karácsonya előtt jelentették meg először, pillanatok alatt elkapkodták, mivel az olvasók tudták: olyan költők szerepelnek benne, akik korszerű köntösben fogalmazzák újra a népben-nemzetben látó költészet alapképletét, kilenc egyedi, eredeti variációban. Időközben a kilenc költő mind a magyar költészet ismert, meghatározó képviselője lett. Rózsa Endre korán elhunyt, a többiek tavaly vették át a Bethlen Gábor-díjat. Erre az alkalomra jelentette meg a Széphalom Könyvműhely a régi, népszerű antológia első kiadásának hasonmását.
A lap főszerkesztője, Péntek Imre a reprint kiadású kötetben még Molnár Imre, Konczek József pedig még Koncz József néven szerepel. A fiatalkori képeket is érdemes megnézni, alig változott a költők arca 1967 óta. Ez a tény szimbolikusan jelzi, hogy a kötet alkotói – beleértve a korán elhunyt Rózsa Endrét is –, igazolták Nagy László előszavának igazságait. A Kilencek már a hatvanas évek végén „leszámoltak az álszocialista önteltséggel, nemzeti gőggel, kergeséggel”, ugyanakkor „hűek a magyar költészethez, a folyamatosságot folytatni akarják. Egyaránt kedvelik a dalformát, szabad verset.” A könyv és a költők mai termését fölvonultató friss folyóiratszám együtt vallanak egy költőcsoportról, amelynek tagjai szinkronban látnak múltat jelennel, s tudják, mi vállalható a hagyományokból, s mi az, amin túl kell lépnünk.
A reprint antológia nem kis haszna, hogy végre elérhetővé teszi az Elérhetetlen földet az érdeklődő olvasók számára. A lapszámban méltó szövegkörnyezet veszi körül a Kilencekre vonatkozó részeket. Németh Péter kilenc haikuja, az írországi magyar költő, Kabdebó Tamás A haza megmentése című történelmi fantáziaesszéje, Tunyogi Csapó Gábor Múltunkról – a Jövőnek? – Emlékezés a Nemzetőr című emigráns lapra című esszéje mind, az alig tegnapról elmélkedve beszélnek arról, mi az, amit változatlan formában meg kell őriznünk, s mi az, ami már a félmúltból is átértékelésre szorul.
A lapnak gazdag a testvérmúzsákról szóló rovata is. Keserű Katalin művészettörténész A Negatív formáktól a „megalvadt” Föld (kéreg)-képekig című esszéje a tavaly, október 1-jén elhunyt festőművész, Paizs László emlékkiállítását elemzi. S egy klasszikus színmű, Gogol A revizorának részben aktualizáló, részben hagyományhű rendezéséről, Bagó Bertalan Jászai-díjas alkotó munkájáról írt elmélyült, Szemes Béla-kritika is méltó az átgondoltan komponált lapszámhoz.
(Pannon Tükör, 2010/2.)