Szőcs Géza munkája két nagyszerű művészről szól, akiket alkati sajátosságaik is predesztinálhatták volna mély barátságra, sorsvonalaik képzeletbeli és valóságos tereken is közelítettek egymáshoz, de soha nem hoztak létre metszéspontokat. A két rövid éltű alkotóról és barátaikról, a közös helyszínek, Kolozsvár és Arco di Trento mágneses erejéről Szőcs Géza olykor Dsida-versremeklések, korrekt filológiai pontossággal jelzett idézetek, Tasso Marchini varázsos reprodukciói segítségével mesél. Tasso Marchini festőművész (1907– 1936), és Dsida Jenő költő (1907– 1938) párhuzamos sorsregényének ürügyén született egy lebilincselő szellemtörténeti szintézismű.
Szőcs Géza gazdag művelődéstörténeti anyagot halmoz fel a bőven illusztrált, a művészet és tudomány határán egyensúlyozó könyvben, amelyet a vérbeli költő önfeledt játékossága, szellemi sziporkázása és a groteszk tónusokra érzékeny humor tesz élvezetessé. Művészi katarzisélménnyé fokozza a tudományos szempontból is izgalmas tanulmánykölteményt a vibráló stílus is, amellyel a költő elmeséli, mi történt és mi történhetett volna ugyanakkor és ugyanazon a helyszínen Tasso Marchinivel, a félig olasz, félig szerb, Kolozsváron teljesen magyarrá vált misztikus festővel és az erdélyi magyar költővel, Dsida Jenővel, aki tökéletesen metszett, bravúrosan, könnyedén csilingelő rímekbe foglalta élet és halál földnehéz titkait. Hogyan hatott a két főhős, valamint a többiek sorsára egy fanatikus szerb diák? Gavrilo Princip pisztolylövése kioltotta Ferenc Ferdinánd életét. E szinte még kisfiút Szőcs Géza lőszergyárban gyufával játszadozó gyerekhez hasonlítja. A merénylet szerves következménye az első világháború, amely elüldözi otthonából az olasz–szerb festő családját, majd valamivel később, a trianoni diktátum révén, Kolozsváron teszi kisebbségivé a költőt, ahol egy időben élnek, hasonló művésztársaságokba járnak, ám mindig elkerülik egymást. A sors és a történelem sodorja a Szamos-parti művészparadicsomba, majd a mediterráneumba, többek között Arco di Trentóba a két hőst és a könyv harmadik, búvópatakként felbukkanó állandó szereplőjét, Hunyadi Sándort. Mégis, maga az író, Szőcs Géza a valódi ciceronénk ebben az eszmetörténeti pikareszkben, aki az ezerfelé indázó, kanyarodó szálakat biztonsággal tartja kézben.
Nehéz, szinte lehetetlen műfaji szempontból is meghatározni ezt a regényesszét, tüzetesen ismertetni lehetetlen. Szőcs Géza szerényen Murádin Jenő Tasso Marchini monográfiája kiegészítő részének tekinti munkáját. A Tasso Marchini és Dsida Jenő ennél sokkal több. Mágikus és misztikus, hagyományőrző és modern regénytúra a békebeli Erdély és Itália valóságába és misztikumába, ahonnan lélekben gazdagodva térhetünk vissza a hétköznapokba. Az élményért köszönet illeti a költőt, az írót, az eszmetörténészt, aki létrehozta e gazdag összművészeti és művelődéstörténeti szintézist.
(Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig. Szellemtörténeti regény, Szent István Társulat.)
origo.hu
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó
