Viszonylag kevés a könyvei száma, de fajsúlyos a termés. Összefügg-e az igényesség a kései pályakezdéssel?
– Valóban későn kezdtem, 1977-ben mutatott be az akkori Élet és Irodalomban Alföldy Jenő versrovatában Bella István költő, aki kilenc versemhez írt ajánlást. Ennek hatására sorban kezdték közölni műveimet mértékadó lapoknál. De igen későn látott napvilágot első kötetem is. Megpróbálom a felesleget eleve nem megírni, vagy legalábbis nem kiadni a kezemből. Nagyon nem szeretem a szószátyárságot, mindezt felfoghatjuk a kései pályakezdés előnyének is, volt időm rostálni a termést. Több kollégám is mondta: örülhetsz, mert nincsenek zsengéid.
– Miért ennyire metafizikus a kötet címe?
– Azzal a két költőtárssal, akik legtöbbet segítettek nekem a kései pályakezdés évadján, a megboldogult Bella Pistával és Ágh Pistával nagyon egyetértettünk abban, mennyire fontos a találó, a lényeget kifejező kötetcím. König Róbert, könyvem illusztrátora is megkérdezte, hogyan értelmezem a Végtelen jel szókapcsolatot. Mindkét szónak óriási aurája van. Mint minden kötetemben, sokféle témát mozgatok, így olyan nagy karimájú kalapot kellett kerítenem, amely alá minden vers belefér. Nem bánom, hogy ennyire misztikus hatást kelt, mert ez a domináns elem, s fontos, hogy a cím lefedje az egész kötetet.
– Nyilván az is tudatos, hogy világos szerkezettel, a ciklusok jól felépített rendjével segíti az olvasót.
– Igyekszem minden kötetemet általában háromfejezetnyi ciklusra tagolni, s a ciklusokon belül egységet teremteni. Nem volt könnyű az utóbbi években írónak, költőnek lenni, engem ráadásul a magánéletben is értek csalódások, amelyeket a költők sokkal intenzívebben élnek át. Az első részbe csoportosítottam a filozofikus műveket, gondolatokkal terheseket, azzal a dodonai címmel, hogy Kör, amibe minden belefér. S az is egyértelmű, hogy amikor az ember nagyon elesett, akkor a fönnvalóhoz, a transzcendenshez fordul. A hit, amely gyerekkori nevelésemből fakad, egyértelműen segített. Ám a magunkfajtának a legjobb terápia a telibe talált verssor, amely mindenki számára foghatóan beszéli ki örömeinket és tragédiáinkat. No persze vannak kötők, esztéták, akik hirdetik: nem kell eligazítani az olvasót. Nem kell iránytűnek lenni. Nem kell túlságosan nemzetinek lenni.
– Máris az újkori művészet nagy dilemmájához értünk. Szöveg e csupán az irodalom, vagy orientálni is akar az író?
– Mi is a célja, szerepe a művészetnek? Újszerűnek is kell lenni, hiszen a művészet nem más, mint a rátalálás tudománya, a valóság sajátos formában történő tükrözése, sokak szerint újjáteremtése. Nemcsak gyönyörködtetni akar, hanem tájékoztatni, irányítani is. Az úgynevezett posztmodern irodalom, vagy pontosabban az, amit Magyarországon annak hiszünk, tagadja a művészet küldetését. Persze, semmit sem szabad ab ovo elutasítani, hiszen ma is látjuk, akár a képzőművészetben, akár a zenében is, hogy a XX. század eleji izmusoknak, az expresszionizmusnak, a futurizmusnak, a dadának is vannak ma is hozadékai. Ott kezdődik a baj, ha az irodalom elveszti emberközpontúságot. A globalizált, emberi fogyasztásra alkalmatlan költészet vagy próza tévút.
– Mit jelent önnek a magyar nyelv?
– Mint költő, de mint magyartanár is vallom, a költészet képes arra, hogy lét és halál alapkérdéseit röviden, hatásosan foglalja érzelmi burokba úgy, hogy eltávolítsa a felesleget. Ahogy Michelangelo is mondotta a márványról: az alapanyagban a szobor benne van, csak a felesleget kell lehántani. S mint angol szakos is tudom, hogy a magyar nyelvnek mily sok erénye van a többihez képest. Kikezdhetetlen, ősi, erős. Bárczy Géza nyelvészprofesszor árnyaltnak, férfiasnak, pontosnak és rugalmasnak mondta, alkalmasnak mindenféle verselésre. Tudom, hogy ez kicsit tanárosan hangzik, de az ember nem tud kibújni a bőréből. Remélem, verseim csak annyira tanítanak, amennyire a művészet alapelve, a használni és gyönyörködtetni ezt megengedi.
origo.hu
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó
