Kétségbeesett, őszinte verssorokkal lepi meg az olvasót Kaiser László új verseket tartalmazó könyve, az Álmom a csönd. Az egyik leghangsúlyosabb munka, a Depresszió című költemény sűrítetten hordozza a kötet gondolatiságának összegzését: „Nincs remény és mindig így marad / az Isten nélküli égbolt alatt.” Nem a hitet taszítja el magától így a költő, hanem a megváltást tagadó, a kegyelem ajándékát elutasító emberiségről mond ítéletet.
Szükségképpen keressük az elkeseredettség okát az érett, tiszta metaforákba sűrített kötet többi versében is. Az epigrammaforma költemények arra utalnak: a korosodó férfi másként néz szembe a földi halál tényével, mint az ifjabbak. Az érett költőnek fel kellett dolgoznia azt a közvetlen valóságélményt, hogy az elmúlás nem csak mással történhet meg. A halál mindenkiért eljön, ellene csak ideiglenes menlevelet adhat az egészség, ahogy ezt az Akár című négysorosban olvashatjuk „Akár élő, akár életképtelen, / úgyis eltűnik, lassan vagy hirtelen, / rövid volt, mi volt, előtte s utána / néma rekviem: csöndek méltósága.” E versen belül együtt szólal meg a palástolatlan kétségbeesés és a büszkeségét, a tartását védő ember.
A magánnyal szembenéző ember kételyeire gyógyírt, megnyugvást adhat az ima. Ennek vannak profánabb verziói is, amikor evilági kapaszkodót, vagy pogány varázsszert keresünk „Adj erőt, indulat, / indulat, tarts össze: / nézhessek gyönyörködve / jövőnyi varázsgömbbe” (Varázsgömb). Ám amikor minden remény veszni látszik, ráébredünk az isteni igazság megtartó erejére, amely erősebb az e világi indulatoknál. Az élet megindítóan rövid, szinte még csak tegnap születtünk, s már el is vesztettük a gyermekkor édenét. A gyerek képes tökéletesen azonosulni a világgal, aztán rádöbben feloldhatatlan magányára, de az érzékeny felnőtt az élet kitüntetett pillanataiban viszszatér abba a kegyelmi állapotba, amilyen „a gyermekkor ősködében” volt: „Maradtam, aki voltam, egy félénk kisfiú anyja mellett”
Kaiser László könyvének eszmei horizontján békésen megfér egymással a szellemi és az életszagú élmények megannyi színe és árnyalata. Igazat kell adnunk az utótanulmányt író Madarász Imre irodalomtörténésznek, aki Kaiser mesterei között első sorban emlegeti az olasz hermetizmus nagyjait, Ungarettit és Quasimódót. Kaisernek is a metafizika, a létfilozófia az alapélménye, amely szelíd, tűnődő képekben tükröződik.
(Kaiser László: Álmom a csönd. Hungarovox, 2010.)
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett? - 6/2: Kulja András
