Ésszerűtlen beszerzések az egészségügyben

Az egészségügyi rendszert értékelték a legkevésbé hatékonynak a közkiadásokból működő ágazatok közül az üzleti szféra prominensei egy felmérésben. A hatékonyságon sokféleképpen lehetne javítani, például az egészségügyi intézmények technológiai beszerzéseinek ésszerűsítésével. Jól példázza a pazarló gyakorlatot egy közepes kórház, ahol a tizenegy darabból álló defibrillátorkészlet hét gyártó kilenc típusából áll össze, így kilencféle kezelési rendszert alkalmaznak, hét beszállító küldi a tartozékokat, és hét helyről érkezik a szerviz is.

Kórházak beruházási, fenntartási és üzemeltetési költségei (bruttó milliárd forintban)
Beruházás egyszeri Fenntartási, üzemeltetési
és üzletviteli összköltség/év
Nagy intézmény 50,0 20,75
Közepes intézmény 30,0 12,45
Kis intézmény 20,0 8,3
Forrás: norvég modellszámítás alapján

Vállalatvezetők szerint az egészségügy a leginkább pazarló a közfeladatot ellátó ágazatok közül. Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a korábbi Orbán-kormány gazdasági minisztere egy tegnapi egészség-gazdaságtani konferencián elmondta: felmérést készítettek az üzleti szféra vezetői körében, s arra kérték őket, hogy értékeljék az egyes közfeladatok hatékonyságát. A legrosszabb helyezést az egészségügy kapta, ezután következett az oktatás, a közlekedés, majd a közbiztonság. Az érintettek értékelték a különböző közszolgáltatások finanszírozását is. Ebből a szempontból is az egészségügy kapta a leggyengébb helyezést, tehát ezt az ágazatot tartották leginkább alulfinanszírozottnak a megkérdezettek. A rangsorban az egészségügyet a szociális ágazat követte, ezután jött a kutatás-fejlesztés, az infrastrukturális kiadások és az oktatás.
A szakmai konferencia egy másik előadásában Zátrok Zsolt, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége társelnöke felhívta a figyelmet egy lehetőségre – a technológiai beszerzések ésszerűsítése –, amellyel javítani lehetne az egészségügyi intézmények költséghatékonyságát. Két példát is említett a rossz gyakorlatra, a pénzelfolyás okára. Az egyik nagy kórházban az 58 fénymásológép-készlet nyolc gyártó 46 különböző típusából áll össze. Ez 46 féle kezelési rendszert és különféle festékkazettákat jelent. Elgondolkodtató a másik példa is. Egy 800 ágyas városi kórház a tizenegy darabból álló defibrillátorparkját 25 év alatt kilenc beszerzési folyamattal vásárolta meg. Így most hét gyártó kilenc típusát használják. Az életmentésre szolgáló készülékeknél tehát kilencféle kezelési rendszert kell alkalmazni. A kilenc különféle tartozékot pedig hét beszállító küldi. Szerviz is hét helyről érkezik.
Zátrok Zsolt a jelenlegi beszerzési rendszer nagy hibájának tartja, hogy az intézmények termékcsoportonként csak néhány darabot vásárolnak. Gyakran még a szomszédos kórházzal sem egyeztetnek, azaz a beszerzés nem ágazati-stratégiai, gazdasági szükséglet és ellátási terv mentén történik, hanem más érdekek – például a főorvos igénye vagy éppen a presztízs – miatt. A közbeszerzési törvény hibái tovább nehezítik az ésszerűsítést. Hangsúlyozta: a beszerzéseknél a homogén eszközpark kialakítására kellene törekedni. A minden osztálynak egy keveset elv helyett egyszerre kellene lecserélni például a teljes képalkotó vagy betegőrző gépparkot. Így ugyanis jelentős flottakedvezmény érhető el, és a szükséges arányban szerezhetők be eszközök. Ráadásul egy eszközcsoport esetén csak egy szervizzel kell együttműködni, s egyszerűsödik a személyzet oktatása is, amellyel csökkennek a kezelési hibák.
A szakember egy újabb példát is említett: a gyártók az orvostechnikai eszközöket általában nyolc év élettartamra, folyamatos üzemre tervezik. Magyarországon a 80 közfinanszírozott CT-n évente egymillió pácienst lehetne megvizsgálni, ám valójában kevesebb, mint feleennyiszer használják a gépeket.
– Hiú ábránd arra számítani, hogy az egészségügyi költségeket csökkenteni lehet, és a szűkös források miatt az sem várható, hogy sokkal több pénz kerül a rendszerbe. Noha sokszor maga a forráshiány vezet a rossz beszerzési gyakorlathoz, mégis mindent el kell követni a hatékonyabb működés, az üzemeltetési költségek csökkentése érdekében – fogalmazott Zátrok Zsolt. Nem is felépíteni költséges egy egészségügyi intézményt, hanem fenntartani. Általánosságban egy kórház működési költsége két és fél év alatt eléri a kezdeti beruházás összegét.