Ki a szent?

Szabó Gyula, a nagyszerű színművész, nyolcvanéves. Sok szerep megformálása fűződik a nevéhez, és persze Columbo magyar hangja, de ami legelőször eszünkbe jut róla, az nyilván a mese. Ahogy ő közvetítette nekünk a magyar népmeséket, úgy talán még az édesanyánk sem. Pedig a mesék jóval bonyolultabbak annál, mint amilyennek tűnnek, avagy a baglyok nem azok, amiknek látszanak, ahogy azt David Lynch oly találóan megfogalmazta. De mindig akadnak a titkoknak tudói, mint például Szabó Gyula, akinek a hangja, az intonációja segít felfejteni a rétegeket. Vagy az 1998-ban elhunyt világhírű Jung-tanítvány, Marie-Louise von Franz, akinek a Női mesealakok, valamint Az árnyék és a gonosz a mesében című kötete is olvasható magyarul. Tőle tudhatjuk, hogy az árnyék bizonyos tulajdonságok elnyomását jelenti, amelyekről az ember nem akar tudomást venni, ez pedig könnyen lelki eredetű betegséget okozhat, ezért az árnyékot tanácsos mihamarább felismerni. Önmaga árnyéka volt – szoktuk mondani, csak úgy bele a vakvilágba, pedig minden kimondott szavunk itt kavarog körülöttünk. Erre persze Jung azt mondta, hogy hülyeség, az árnyék egész egyszerűen maga a teljes tudattalan. Von Franz viszont a mesékben szereplő gonoszról írja azt, hogy nem más, mint a tudattalanban lévő és a tudat által elhanyagolt archetípus. Az ember persze szerencsés esetben legalább próbál inkább jó lenni (jó, persze, erre mondja Yoda Luke Skywalkernek a mocsárban, hogy ne próbáld, tedd), még szerencsésebb esetben elszúrás esetén működik a lelkiismerete is, és bűntudata támad. Vagy megvilágosodik. Egy legenda szerint Szent Antal, midőn találkozott az Úrnak angyalával, úgy érezte, hogy már igen nagy szentnek számít. Igen ám, de egy napon az angyal azt mondta neki, hogy Alexandriában él egy még nála is szentebb ember. Mire Szent Antal a féltékenység bűnébe esett, és látni akarta azt az embert. Az angyal elvitte magával Alexandria nyomornegyedébe egy szegényes kunyhóba, ahol egy varga élt a feleségével és a gyermekeivel, és cipőket készített. Antal nem értette a dolgot, ezért beszélni kezdett a vargához vallásról, hitbéli dolgokról, hogy megtudja, miben szent ez az ember. De a varga csak ráemelte a tekintetét, és azt mondta, ő csupán cipőket készít, hogy el tudja tartani a családját. Mire Szent Antal megvilágosodott. Rádöbbent, hogy míg ő egyre átszellemültebb és szentebb akar lenni, addig a varga viszonya a valósághoz teljes mértékben emberi és alázatos. És hogy az angyal erre akarta megtanítani. Mindez érdekesen cseng össze Budai (Budday) Szücs Ferenc legújabb könyvével, a Hazatéréssel. A szerző, miután végzett az India-trilógiával, ezúttal tett egy röpke sétát a túlvilágon. Miután magam is jártam már arrafelé (a kalandot egy folyamatosan íródó titkos regényben, a Karmageddonban összegzem), és vízióim, rémálmaim, tapasztalásaim (?) és a levont konzekvenciák kísértetiesen hasonlítanak a Budai által leírtakra, egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam. Például ezeket: Ezzel az egész spirituális úttal kapcsolatban a legnagyobb probléma az ego… és ez alól a szabály alól én sem vagyok kivétel… szerénységem a magam részéről isteni-ördögi csodának éli meg, hogy meghalhattam és visszatérhettem… a hihetetlennek tűnő élményekről nem is beszélve… de a halálból visszajőve roppant nevetségesnek érezném, ha most eljátszanám a hősszerelmest… nekem ugyanis meggyőződésem, hogy mindaz, amit megéltem, a kollektív tudatalatti része.
Hát így és ekképp tovább.