Messze nem ismerjük a lehetőségeinket

Szőcs Géza személyében erdélyi magyar író, költő került a Fidesz-kormány legfontosabb kultúrpolitikai pozíciójába. Két héttel hivatalba lépése után arról kérdeztük a kulturális államtitkárt, hogy egy furcsa, ellentmondásokkal teli korszak idején miben látja a kultúra és tárcája legfontosabb feladatát.

A legutóbbi magyar kulturális miniszter kapcsolata nem volt konfliktusmentes a magyar írótársadalommal: volt olyan év, hogy egyetlen írószervezet támogatása sem volt betervezve a költségvetésbe, ki kellett harcolni az alapvető működéshez szükséges összeget. Utódja kulturális államtitkári rangban könyvkiadói és politikusi tapasztalattal rendelkező író, költő. Ez azt jelenti, hogy a következő években javulhat a művek és alkotók helyzete Magyarországon?
– Politikai krédóm az, amit fenti kérdésében megfogalmazott. Víziókra, műalkotásokra van szükségünk, amelyek esztétikai és erkölcsi fogódzót jelentenek a kor embere számára. Ma ez a kultúra egyik nagyon fontos feladata – egyáltalán: értelme – Magyarországon. Ez jelenti a kiutat abból a krízisből, amely nem csupán az ország állapotára jellemző, s amelyet több gondolkodó, köztük Hamvas Béla is előre jelzett. A kulturális kormányzatnak biztosítania kell a feltételeket ahhoz, hogy meghatározó szellemi, kulturális teljesítmények létrejöjjenek és eljussanak a befogadóhoz.
– Mindez egyszerűen hangzik, de ha arra gondolok, hogy manapság egy magyar kabaré közönsége nem tud nevetni a legragyogóbb poénon sem, ha ahhoz egy történelmi adatra is emlékezni kellene az iskolából…
– Igen, ahhoz, hogy a kultúra működni tudjon, hogy befogadható legyen, arra is szükség van, hogy ne vesszen ki a mindennapjainkból az emlékezet. Hogy legyen tegnapunk, tegnapelőttünk. Mondok egy példát arra, hogy hogyan képzeljük a történelem és a múlt idejű kultúra elevenné vagy legalább hozzáférhetővé tételét. Elkezdtük a tárgyalásokat arról, hogy a ma használatos GPS-es információk mellett egy településhez autóval közeledve azt is meg lehessen tudni, milyen történelmi esemény zajlott arrafelé, van-e ott kastély vagy templom, élt-e ott költő vagy festőművész, híres-e a táj valamilyen borról vagy gyümölcsről, és meg lehessen hallgatni például Szalkszentmártonon áthaladva Latinovits Zoltán vagy egy másik színész előadásában Petőfi Sándor ott írott verseit. De persze arról is tájékozódhatunk majd, van-e arrafelé kocsma vagy étterem, szállás. Felkérjük a Kárpát-medencében az összes magyarlakta települést, hogy hozza létre a saját – turisztikai és kulturális információkban minél gazdagabb – honlapját. Magyarul, angolul és az utódország államnyelvén. Ahol kőkorszakiak a honlapok, ott korszerűsítsenek, frissítsenek, adjanak magukról hírt a világnak. A testvértelepülések pedig segítsenek nekik. A dolog lényege, hogy a navigációs kalauzt össze szeretnénk kapcsolni ezekkel a honlapokkal, illetve egy hatalmas, mozgékony, élő és nélkülözhetetlen adatbázissal, amely lassan, fokozatosan építi ki saját magát.
– Tehát úgy gondolja, hogy a kultúra emberének manapság, legyen bármilyen művelt és magas rendű szellemiség, alkalmazkodnia kell a Gutenberg-galaxis utáni korhoz?
– Igen. Ugyanakkor fontos szem előtt tartanunk, hogy ez már a sokadik ilyen változás az emberiség életében.
– Ezért szorgalmazza, hogy a magyar folyóiratok kössenek szerződést anyagaik digitalizálásáról?
– Magyarországon ma folyóiratokban jelenik meg a kortárs szépirodalom, így jön létre az a szellemi televény, amelynek talaján a remekművek megszülethetnek. Ez egy bámulatra méltó hungaricum. De arra is szükség van, hogy minden folyóirat megtalálja azt a szerepet, amelynek ő felel meg a legjobban. Ezért is fontos, hogy fent legyenek a világhálón, tartalmaikat a kollektív magyar emlékezet részévé tegyék.
– Magyarországon az alkotói lét és sok fontos mű létrejöttének egyik fontos gátja a sajátos balkáni pályázati gyakorlat. Mi az oka annak, hogy a kuratóriumi döntésekben – akár érvénytelen döntések és elmarasztaló állami számvevőszéki jelentések árán is – többnyire szűk érdekcsoportok szerzik meg a zsákmányt, míg sok tehetséges alkotó semmilyen lehetőséget sem kap?
– Egy olyan országban, ahol állami léptékben is fel lehet rúgni a morális szabályokat, ugyanez történik a kultúra világában és más felületeken is. A pozitív változás azonban nem rendőri intézkedésektől várható. A kultúra világának belülről kell megtisztulnia, és ez nem fog varázsütésre megtörténni, hanem csak fokozatosan.
– Mi az, amit a kulturális kormányzat mint hivatal megtehet a pártatlan elbírálások érdekében?
– Azon leszünk, hogy zsarolható, érdekcsoportoktól függő emberek ne kerülhessenek döntési helyzetbe. Hogy olyanokat válogassunk be a bizottságokba, akiktől várható, hogy pártatlan, minőségelvű döntéseket hozzanak.
– A kortárs szépirodalmat, a gyermekirodalmat és az ismeretterjesztő-tudományos könyveket helyzetbe hozó Márai-program indulása döcögősre sikeredett. Már januárban el kellett volna indulnia, ehelyett egy helyben topog azóta is. Az ön hivatalba lépésekor azt rebesgették, le is áll a program, más jól értesültek hozzátették azt is, hogy az ötös lottó vonatkozó adóbevétele valójában a sportszféra pénze, más azon aggódott, hogy az összeg nem lesz tervezhető, mert mi van, ha…?
– A befolyó pénzen valóban osztozik a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a sportfinanszírozás. De az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem arra van esély, hogy ez az évi tízmilliárd körüli becsült összeg csökken, hanem hogy nő. Mert még több lottót vesznek az emberek. A Márai-program pedig, ha július 31-ig megkapjuk a szakmától a javaslatokat, észrevételeket, ősztől megvalósulhat.
– Hiller István azt is az ország tudtára adta, hogy megszűnik a kulturális járulék, leánykori nevén a giccsadó. Ezt a járulékot fizetnie kellett az állami támogatásból kiadott verseskötetek után a könyvkiadóknak éppúgy, mint a pornófilmek vagy a giccsek, bóvlik gyártóinak…
– Ráadásul az államnak sokszor többe került az ezzel járó adminisztráció, mint amennyit a kis kiadók adóztak a könyvek árbevétele után. De gondolom, hogy mit akar kérdezni. Igen, kezdeményezni fogom, hogy az adott kategóriákban – giccs, pornó – olyan szigorú adót vezessünk be, amelyből azután a kultúra részesülhet. Így nemcsak azt fejezzük ki karakteresen, mi az, ami hordoz kulturális értéket, és mi az, ami nem, hanem a befolyó bevételeket az értékes kultúra támogatására tudjuk fordítani.
– Évek óta mindig azt hallom, különösen tavasz táján, nyár elején, hogy az igényes kultúrát közvetítő fesztiválok szervezői nagyon szeretnék, ha nem az utolsó utáni pillanatban dőlne el, hogy mikor és mennyi pénzből gazdálkodhatnak. Minden évben példaképpen hozzák fel Prágát, hogy ott a fesztiválokon már két évvel előre megvan a program, lehet tudni, kik lesznek a meghívott világsztárok. Ön szerint a mi fesztiváljainkkal mikor fognak példálózni?
– Két éve elindította öt országos szakmai szövetség a kormányzattal együttműködve a fesztiválok minősítési programját, de még a Kánaántól messze vagyunk. Őszintén szólva nem tudom e pillanatban azt mondani, hogy világosan látom magam előtt azokat a pénzeket, amelyekből jövőre már minden arra érdemes fesztivál megkapja a támogatást, de azt látom, hogy az országban megvan a lehetőség arra, hogy kulturális turisztikai nagyhatalommá váljunk, és a kultúrából, a turizmusból sokkal több bevételünk legyen.
– Márta István is gyakorta elmondja, hogy az általa kért támogatás többnyire megtérül a Művészetek Völgye fesztiválhoz kapcsolódó különféle állami bevételekből. De túl a kulturális turizmuson, például a magyar animációs film és a kultúra több más területe is hozhatna tisztes pénzeket.
– Én is úgy érzem, messze nem ismerjük és nem használtuk még ki minden lehetőségünket. Szeretném, ha a magyar rajz- és dokumentumfilm megkapná azt a nemzetközi tekintélyt, amelyet valóban érdemel. A pénzek felhasználásának átláthatósága terén is akad tennivaló.
– Találtak nagyobb csontvázakat a szekrényekben?
– Az előző kormány leszerződött, megítélt, odaígért összegeket nem fizetett ki – a kaposvári zenei fesztiváltól a Magyar Történelmi Film Alapítványig bezárólag –, ezek a kötelezettségvállalások az új kormányzatot terhelik. Az említett filmalapítvánnyal kapcsolatban például több száz milliós tartozást hagytak ránk a szocialisták.