Tiltással a nyugati értékekért

Beburkolva. Burkát látni Európában nagyjából a fehér holló megpillantásával egyenértékű különlegesség. Ez a ruha a nőt a feje búbjától a lába ujjáig betakarja, a szem előtt hálóval. A nikáb is roppant ritka, jellemzőnek nem mondható. Az öböltérség női lakosságának 90 százaléka által használt ruha az arcot egy kendővel fedi el, a fekete lepel csak a szemeket hagyja szabadon. Európában a mozlim nők leginkább hidzsábot (arcot szabadon hagyó, több színben és mintázattal kapható fejkendőt) viselnek. (S. L. S.)

Michele Alliot-Marie igazságügy-miniszter a „demokrácia és a francia értékek győzelmeként” értékelte azt a szavazást, amely a francia alsóházban történt tegnap. A képviselők közül mindössze egyetlen ember szavazott nemmel arra a felvetésre, hogy tiltsák-e be a teljes arcot elfedő mozlim női ruhadarabokat. A miniszter szerint az említett értékek „a szabadság értékei minden elnyomás ellen, amelyek megszégyenítik az embereket, s a nemek közötti egyenlőség értékei, amely azokkal áll szemben, akik az egyenlőtlenséget és igazságtalanságot terjesztik”. A döntés ellenzői rámutatnak, nehéz a demokrácia győzelmeként értékelni azt, amikor súlyos pénzbüntetéssel fenyegetnek meg embereket, akik hagyományos viseletüket akarják használni vallási vagy kulturális okokból. A törvényt megsértők 150 eurót kötelesek fizetni, az őket erre kényszerítő férjek azonban már 30 ezer euróval és egy év börtönbüntetéssel sújthatók. A rengeteg mozlim bevándorlót befogadó Franciaországban a döntést képviselők politikai irányultságtól függetlenül dicsérték, és bírálták az iszlám világban teljesen általános női viseletet. Ahol az az elképzelés, hogy a nő arcát és testét kizárólag az arra hivatottak lássák, a divatos ruhákat csak a házon belül mutatják meg.
Jelenleg két női ruházkodási stílust tiltanak, azokat, amelyek eltakarják az arcot, azaz a burkát és a nikábot. A fejkendő elméletileg maradhat, ám mivel Európában ezeket a ruhadarabokat általában összekeverik, és komoly politikai-vallási jelentést tulajdonítanak nekik, sok mozlim civil szervezet tiltakozik a jogszabály ellen. A szavazást – amely fél év múlva válhat törvénnyé, ha a felsőház is elfogadja – élénk figyelemmel kísérték Belgiumban és Spanyolországban is. Mindkét országban fontolgatják a fejkendők bizonyos változatainak betiltását, saját identitásukat féltve a bevándorlóktól, de politikai korrektségből elhallgatva a valódi indokokat. Kritikusok némi malíciával megjegyzik, a spanyol és a belga identitás körülhatárolása sem egyszerű, elég csak az egymilliós katalán tüntetésre, illetve az ország szétszakadásával fenyegető flamand– vallon ellentétre gondolni. A francia döntés így elméletileg elindíthat egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképp a saját értékek miatt aggódó nyugat-európai államok betiltják a más kultúrát jelképező ruhaviseletet, de visszautasítják azt, hogy ennek kulturális okai volnának. Persze csak akkor lehetséges mindez, ha a francia alkotmánybíróság nem dobja vissza a törvénytervezetet, s az Emberi Jogok Európai Bíróságán sem sikerül liberális érvekkel megvédeni az iszlám konzervativizmust. A szóban forgó, arcot eltakaró ruhákat a hatvanmilliós Franciaországban mintegy kétezren viselik, az ügy azonban a legkevésbé sem róluk szól.