Az állami gondoskodásban élő gyerekek számára sok esetben a testvéri kapcsolatok jelentik az egyetlen családi kötődést. A gyermekotthonban, nevelőszülőnél élő testvéreket azonban nemegyszer elszakítják egymástól a gyermekvédelmi szervek, ráadásul a szétválasztott gyermekek kapcsolattartására sem fordítanak kellő figyelmet. Szabó Máté ombusdman szerint a szabályozás hiánya, valamint a kapcsolattartás esetlegessége közvetlenül veszélyezteti a gyermek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. Szabó ezért arra kéri Réthelyi Miklóst, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot vezető minisztert: alakítsa ki a megfelelő jogszabályi hátteret, amellyel kiküszöbölhető a gyermeki jogok sérelme.
Az ombudsman jelentésében kifejti: a gyermekvédelmi törvény rögzíti, hogy a szakellátásba került testvéreket lehetőség szerint együtt kell elhelyezni. Az ombudsmani vizsgálat azonban kiderítette: a nevelésbe vett testvérek 18-21 százalékát egymástól elszakítva gondozzák. Ennek legfőbb indokaként az eltérő nevelési szükségletet, illetve a lakásotthoni férőhelyek korlátozott számát jelölik meg a szakemberek. A jogszabály azt is előírja: ha nem lehetséges a gyerekek együttes elhelyezése, úgy a családi kapcsolatok ápolására külön figyelmet kell fordítani. A kapcsolattartás mikéntjét, gyakoriságát és az azért felelős személyeket azonban nem nevezi meg a törvény. A szabályozás szerint ráadásul csak a nagykorú testvér jogosult a kapcsolattartásra, a kiskorú testvérek kapcsolattartása nincs hatósági határozatba foglalva, vagyis a jelenlegi szabályozás mellett csupán a gyám elhatározásán múlik, hogy teremt-e alkalmat a találkozásokra, a testvéri viszony ápolására.
– Azért fordultunk az ombudsmanhoz, mert úgy érezzük, hogy a rendszer nem tesz meg mindent a testvérek közös elhelyezéséért, és ezt a jogszabályok sem kényszerítik ki – jelentette ki lapunknak Blumenfeldné Mikola Júlia, a Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége Magyarországi Egyesületének elnöke. Leszögezte: kétségtelenül nehéz megoldani a testvérek együttes elhelyezését, hiszen előfordul, hogy egyszerre öt-hat gyereket emelnek ki egy családból, ennyi hely pedig csak a legritkább esetben van a kis létszámú lakásotthonokban, és a nevelőszülők sem igen vállalnak ennyi gyereket. A problémát azonban nem lehet megoldani úgy, hogy szétszórják a testvéreket a sokszor egymástól nagy távolságra fekvő gyermekotthonokba. A szakember szerint még a gyerekek családból történő kiemelése előtt ki kellene dolgozni az elhelyezési tervet. Ha nem megoldható az együttes elhelyezés, akkor az elválasztást átmeneti megoldásként kellene kezelni, és törekedni kellene arra, hogy a gyerekek mielőbb újra együtt lehessenek. A szétválasztott testvérek kapcsolattartása is csorbát szenved. A nevelőknek ugyanis a szabályozás szerint nem kell tisztában lenniük azzal, hogy az általuk nevelt fiatalnak hol élnek testvérei, és arra sem kötelezik őket, hogy utánajárjanak, a gyerek hol találhatja meg a testvérét.
A legszívszaggatóbb eset az volt, amikor egy testvérpár egyik tagját örökbe adták. Az örökbefogadók csak a kisebb gyermeket akarták magukhoz venni, a gyermek nővére állami gondozásban maradt. Mivel az örökbefogadók lakcíme nem nyilvános, a kislány nem tudhatta, hol él a testvére. Végül Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese volt az, aki kijárta, hogy a gyerekek felvehessék egymással a kapcsolatot. A szakember szerint a testvérek elhelyezésére vonatkozó szabályok szigorítása és a kapcsolattartásra vonatkozó konkrét előírások megteremtése sokat javítana a mostani gyakorlaton.
– Tanulmányozzuk az ombudsman jelentését, kivizsgáljuk a problémát, és ha kell, meghozzuk a szükséges módosításokat – reagált Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális ügyekért felelős államtitkára.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
