Veszélyben az európai filmörökség

Vészharangot kongatott meg az európai filmörökség fennmaradásáért az Európai Bizottság információs társadalom és média vezérigazgatósága tegnap kiadott jelentésében. A jelentés becslése szerint a némafilmek nyolcvan százaléka már elveszettnek tekinthető, de még az új, digitális korszak filmjeinek túlélése is kérdéses. Noha korunk a filmkészítés és a -bemutatás új eszközeit hozta létre, ezek kihívásokat is jelentenek a hagyományos eljárásokat illetően. A digitális technológiák folyamatosan alakulnak és fejlődnek: ami a jelen pillanatban a legkorszerűbbnek tűnik, olyannyira elavulttá válhat, mint a videokazetták és a -lejátszók lesznek tíz év múlva. A filmarchívumoknak ezért újabb és újabb technológiát kell alkalmazniuk az európai filmek megőrzése érdekében.
Neelie Kroes, a digitális programért felelős bizottsági alelnök kijelentette: „A filmeknek mindenki számára rendelkezésre kell állniuk: az európai filmgyártás korunk kulturális kincseinek egyike.” Hozzátette, a digitális technológiákat be kell fogni a filmörökség megmentésére. A jelentés felhívja az európai filmarchívumok figyelmét arra, hogy a hagyományos módszerrel, vagyis a filmanyagok lepecsételt dobozokban, biztos helyen történő tárolása nem tudja biztosítani azt, hogy az utókornak megőrizzék és azt sem, hogy azokhoz hozzáférjenek. Ehelyett új hozzáférési modellre van szükség azért, hogy a filmesek és a nézők továbbra is élvezhessék az európai filmkultúrát. Az új digitális technológiák lehetősége teljes kihasználásának egyik nehézsége azonban olyan törvényi mechanizmus hiánya, amely lehetővé tenné a filmek kulturális és oktatási célú hatékony felhasználását.