Viszály házon belül

Ha a zsidók a holdra szállnának, egy zsinagógát csakis azért építenének, hogy oda soha be ne tegyék a lábukat – tartja az izraeli vicc, kifigurázva a zsidó közösségek széthúzását. Az Izraelben állandóan felmerülő, de lényegében soha meg nem válaszolt kérdésre – ki a zsidó? – rengeteg elmélet született, a zsidó valláson belüli irányzatok is harcoltak egymással az „egyetlen üdvözítő út” kisajátításáért, amely voltaképp ortodox győzelemmel végződött. A világ zsidóságának mintegy fele él Észak-Amerikában, közülük azonban 85 százalék a vallás liberális ágaihoz, a konzervatív és a reformirányzathoz tartozik, náluk nincs számtalan kicsi előírás a mindennapok küzdelmeihez, nincs hosszú szakállú rabbi, legfeljebb egy diszkrét kipa az öltöny mellé. Sőt a reformirányzatban még női rabbikat is felszenteltek. Az ortodoxok értelemszerűen nem működnek együtt nyugatos gondolkodású társaikkal, és eszük ágában sincs elfogadni Izraelben a New Jersey-i betérést.
A másik szigorú megosztottság az ortodoxián belül az askenázi és a szefárd zsidók között van. Előbbiek a fehér bőrű, európai származású zsidók, akik közül sokan meg vannak győződve arról, hogy a közel-keleti, Izraelbe később érkezett társaik eltévelyedettek, zsidó tanításaik tisztasága pedig megkérdőjelezhető. A főrabbinátus két vezetőjét a két közösség adja, jelenleg Jona Mecger az askenázi, Slomó Amar a szefárd főrabbi.
A vallásos megoszláson kívül fontos megemlíteni, hogy Izraelben természetesen nem mindenki vallásos, ám a legtöbben valamilyen módon zsidónak tartják magukat, bizonyos nagy ünnepeket megtartanak, de azt sérelmezik, hogy az állam születése óta nem sikerült megoldani, hogy a nem vallásos izraeliek is azonos jogokkal bírjanak, mint ortodox társaik. A jelenlegi parlamentben ugyanakkor egyetlen komoly párt sincsen, amely szembefordulna a főrabbinátussal a civilek kedvéért.