Egyre távolabb Canterburytől

Az anglikán egyház egy évtizede küzd a belső harcokkal, amelyekben a modernitás képviselői és a régi szabályok lovagjai csapnak össze. Ma egyes anglikán gyülekezeteknél vannak női papok, van bevallottan homoszexuális, elvált püspök, ezért a közösségek régi vágású tagjai el is hagyták egyházukat. De az még a legmodernebbek között sem volt elfogadható, hogy egy torontói papnő egy kutyát is megáldoztatott.

Marguerite Rea, a torontói Szent Péter-templom papnője örömmel fogadta Donald Keith-t, aki nemrégiben költözött a környékre, és megáldoztatta a férfit, majd néhányak meghökkenésére lehajolt, és a négyéves német juhászkutya, Trapper nyelvére is tett egy ostyát. A terület püspöke, Patrick Yu a BBC-nek azt mondta, tökéletesen megérti, miért háborodtak fel az emberek, és megfeddte a papnőt annak „furcsa és megdöbbentő” tette miatt. Az említett templom azóta rengeteg üzenetet kapott felháborodott hívektől, még katolikusoktól is, elítélendő a kutyák megáldoztatását. Maga Rea egyáltalán nem érti a tiltakozókat, ő azt vallja, gesztusával csak kinyújtotta a kezét az egyház új tagja és annak kutyája felé. Maga Keith is furcsállta, hogy Trappernek is ad ostyát a papnő, de utólag elfogadhatónak tartja. A legtöbben azonban rámutatnak, hogy a szóban forgó ostya az ő szemükben Krisztus testét jelképezi, amely így nem egyszerű kenyérdarab, a szent szövegekben pedig szó sincs arról, hogy a Megváltó az emberekért és a kutyákért halt meg.
A botrányt okozó papnő mostani cselekedete ugyan nem rengeti meg alapjaiban a kanadai anglikán egyházat, de az a tény, hogy a torontói templomban egy nőt szenteltek pappá, ráadásul kutyák is rohangálhatnak a hívek között, sokak szemében túlzás. Az anglikán egyház nem hasonlít a katolikushoz, nincs központi irányítás, az egyes közösségek egymástól elméletileg függetlenek, így nem kell egyeztetniük döntéseiket mondjuk Canterburyvel, az anglikán egyház angliai ágának központjával, ám a közös ügyeket megtárgyalják. 1976-ban a küldöttek úgy döntöttek, engedélyezik a nők pappá szentelését, amely azonnali egyházi töréshez vezetett, a hagyományőrzők ugyanis leváltak a modernekről. 2003-ban szentelték New Hampshire püspökévé Gene Robinsont, akinek ugyan van két gyermeke korábbi feleségétől, ám elvált, ma már nyíltan vállalja homoszexualitását, és egy férfival él együtt. A közösségek egymás után vándoroltak el, otthagyva régi, modernné vált püspökségüket, és ideiglenesen a dél-amerikai püspökséghez költöztették egyházközségüket. A helyzet persze furcsa, hiszen Pittsburgh és Forth Worth közössége is leszakadt az anglikán egyházról (amelyet az Egyesült Államokban episzkopális egyháznak hívnak), s az egyház is felhívta a figyelmet az aggasztó helyzetre.
Ma főként Nigéria és Kenya anglikán egyházai fogadják be a hagyományhű amerikai közösségeket. Az anglikánok körében kialakult áldatlan állapotokra reagálva XVI. Benedek pápa tavaly ősszel elképzelhetőnek nevezte, hogy a női papságon és a homoszexuális házasságokon felháborodott hívek és papok visszatérjenek a római katolikus egyházba, mégpedig hagyományaikat megtartva, azaz a házas anglikán papokat katolikussá szentelik, de családjukkal maradhatnak.