Feleslegesen befektetett betegek

Olcsóbb a hagyományos kórházi kezelésnél, nemzetközi összehasonlításban mégis rendkívül alacsony az úgynevezett egynapos műtétek aránya Magyarországon. Egy most készült elemzés szerint például hazánkban a szürkehályog-műtéteknél csak a betegek 22 százaléka mehet haza a beavatkozás napján, míg számos nyugat-európai országban ez az adat 80 százalék. Kiderült az is: lakóhely szerint eltérők az egynapos ellátáshoz való hozzáférés esélyei.

Jól kezelhető. A szürke hályog a szem időskorban fellépő gyakori, a látást és ezáltal az életminőséget jelentősen rontó betegsége, amely azonban jól kezelhető sebészeti úton. A szürkehályog-műtét az egyik leggyakoribb sebészeti beavatkozás, amely az új műtéti technika alkalmazásával mára gyorsabbá, biztonságosabbá és eredményesebbé vált. Ez tette lehetővé, hogy egynapos ellátásként alkalmazzák.

Magyarországon a szürkehályog-műtétek 22 százalékát végzik egynapos ellátásként, szemben a több nyugat-európai országban tapasztalható 80 százalékos szinttel – derül ki az EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Kft. most elkészült elemzéséből. Pedig az egynapos ellátási forma olcsóbb az intézménynek és jobb a betegnek. Az elemzés a hozzáférés egyenlőtlenségére is felhívja a figyelmet: az egynapos ellátás lehetősége inkább a nagyobb településen lakók számára volt adott. Míg a 10 ezer lakosnál többet számláló helyen élő betegek 24 százalékát, addig az ezer fő alatti kistelepüléseken élők csupán 14 százalékát engedték haza a műtét napján.
A 2008-ban regisztrált 63 ezer közfinanszírozott szürkehályog-műtétből a legkevesebbet Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyében (az életkori és nemi különbségek kiegyenlítése után 10 ezer lakosonként 37, illetve 45 eset), míg a legtöbbet Veszprém megyében és Budapesten (81, illetve 78 eset) végezték. Az esetek csaknem 50 százalékában a páciens lakóhelyétől eltérő kistérségben történt az operáció, 20 százalékát másik megyében, 10 százalékát pedig másik régióban műtötték. Vannak olyan kistérségek az országban, ahol – noha van ellátóhely – a betegeknek a fele mégis más településen lévő intézményt vett igénybe. A megyék közül legtöbben, mintegy 65 százaléknyian Pest megyéből lépték át a megyehatárt, döntő többségük budapesti intézményt keresett fel. A betegek 30-40 százaléka Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyéből is másik megyébe utazott.
Vannak olyan kistérségek az országban, ahol a betegek 80-90, sőt, akár 100 százaléka sem a lakóhelyhez legközelebbi ellátó intézményt vette igénybe. Az egyik, a Fonyódi kistérség átfogó vizsgálata megállapította: az emiatt jelentkező átlagos többletköltség személygépkocsival – csak a benzinköltséget figyelembe véve – egy esetre számítva 830 forint, közösségi közlekedéssel pedig 820 forint volt. Az utazási távolság is jelentősen eltért az egyes települések esetében: míg a budapestiek átlagosan 3 km-t utaztak, addig a Vas és Baranya megyében élők több mint 100 km-t tettek meg az egynapos szürkehályog-műtét helyszínéig.
Távolabbi intézmény igénybevételét az egyéni fogyasztói választáson kívül a beutalási rend, illetve a területi ellátási kötelezettség is befolyásolja, mivel nem minden esetben a legközelebbi szolgáltató a kijelölt intézmény. Ilyenkor tulajdonképpen a közelebbi intézményt választó betegek térnek el a kijelölt betegúttól.
A felesleges utazás okozta többletköltségen – amelynek egy része az államot terheli, hiszen sok betegnek fizetnek utazási költségtérítést – kívül megtakarítást jelenthet az intézmények számára az egynapos ellátás alacsony arányának növelése is, mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egynaposra is kifizeti azt az összeget, amit a többnapos ellátásra. Ha 50 százalékra sikerülne növelni az egynapos műtétek arányát a szürke hályog esetén, az évente körülbelül 260 millió forint megtakarítást eredményezne a beavatkozást végző kórházakban.
Néhány hónappal ezelőtt az Állami Számvevőszék is vizsgálta az egynapos ellátásokat. A szakma és az intézményvezetők idegenkedését a gyorsabb ellátási formától a revizorok részben a korszerűtlen és bonyolult szabályozással, részben a szakmai és pénzügyi kontroll hiányával magyarázták. Megjegyezték: az sem kedvez az eljárás meghonosodásának, hogy az orvosoknak nemcsak egészségügyi, hanem szociálpolitikai szempontokat – a beteg életkörülményeit, a helyi közlekedési viszonyokat, illetve a házi gondozás lehetőségét – is mérlegelniük kell. Kiderült az is, hogy az egészségbiztosító hiába fizeti viszonylag jól ezeket a beavatkozásokat, a szolgáltatók egy része pénzt kér a betegektől, például altatás és konzultáció címén.