Alföldi gyerek, Karcagon született 1983-ban. Apja togói, nálunk volt diák a műszaki egyetemen. Márk szerelemgyerek. Apja Togóban akart összeházasodni az édesanyjával, de ő nem akart elmenni olyan afrikai államba, ahol a nők nem egyenjogúak a férfiakkal, s egy férfinak több felesége is lehet. Így a szülei sohasem éltek együtt, bár hétéves koráig rendszeresen tartották a kapcsolatot az apjával – tudom meg Boukpessi Márktól, aki a középiskolai tanulmányai után Budapesten fénymásolóként kezdte, majd évek múlva ugyanannál a vállalatnál már a honvédségi beruházások kivitelezési projektjeit intézte. Manapság New Yorkban próbál szerencsét, ahonnét július közepén hazalátogatott.
– Sokak szerint magyarabb vagyok, mint a honfitársaim. Mivel édesanyám fazekas kézműves, aki használati tárgyakat készít, hetente öt napon más és más műhelybe járt korongozni, apró koromtól fogva én is segítettem neki: irókáztam, azaz lendületes magyaros motívumokat készítettem a tárgyakra, és évente két-három alkotótáborban csipkét vertem, gyöngyöt fűztem, csuhébábot készítettem.
Nagy baráti társasága van, kosárlabdázik. Lángosspecialista: esküszik az Örs vezér terei bódésoron „ezer éve” készítettre, de mostanában, állítja, egy Fogarasi úti bevásárlóközpont parkolójában is finom tésztát árusítanak.
Jelentős esemény számára, amikor disznóvágásra invitálják, gyakran kajtat a városban hurkát készítő pecsenyesütők után nyomozva. Bárhová megy, legtöbbször amerikai turistának vagy diáknak vélik, s amikor kiderül, hogy magyar állampolgár, nyögvenyelős, Pákó-féle nyelvtudást várnak tőle, és megdöbbennek színtiszta magyarságán, anyanyelvi szintű beszédén. Munkája mellett magántanulóknak oktatott matematikát, amikor 2006 augusztusában az akkor már kilenc éve az USA-ban élő apja meghívta a tengerentúlra.
– Tizennyolc évig nem láttam, mégis megismertem a repülőtéren. Amerikában hamar szembeköszönt a valóság, hiszen Brooklynban pincében bérelt szobában laktunk. Öt másik emberrel kellett megosztanunk a konyhát és a fürdőszobát. Csótányokat láttam, és nehéz volt elaludni a rohangáló egerek miatt is. Apám elmondása szerint azért élt szerényen, hogy pénzt gyűjtsön az iskoláztatásomra, s ő állta az utazásom költségeit is. Heti hat nap tizenkét órázott eladóként egy 34. utcai, felkapott hiphopruhaboltban.
Márk akkoriban blogot írt az interneten. Kétezer-hat augusztusában ezt jegyezte fel:
„Képzeljetek el egy nyaralást, egy nyereményutat, amiről te és mindenki álmodozik, és megkapod… Aztán megérkezel. Szóval New York. Azt mondták nekem, hogy Budapest egy szanatórium, nyugalommal és ápolókkal övezve, és New York egy középkori tébolyda. Ez igaz. Az emberek nagy része kicsit zavarodott, szorong, vagy magában beszél, énekel, miközben a fülében mp3 lejátszó van, a másik nagy részük dagadt, aztán gyakori ennek a kettő sajátosságnak a kombinációja. De a város gyönyörű.”
Mark Boukpessi augusztus végére már sok mindenbe belekóstolt:
„Ma beljebb merészkedtem Manhattanbe. Amíg nem voltatok a 42. utcában, addig nem láttatok semmit a világból, tátva maradt a szám, mintha Amerika reklámtól lüktető, fénytáblás őrült szívében bolyongtam volna, nem tudjátok elképzelni, mi minden van ott. Őrület. A belvárosban találtam fehér embereket, de zavartak voltak ők is. Egy fél óra után hazatámolyogtam a megszokott kis feka környékemre, és lementem kosarazni. Rengeteg itt a nagy ember, a fekák 30 százaléka 2 méter körüli, és még 40 százaléka bolhabetegségben szenved, és folyton nagyokat ugrik.”
Szeptemberre megtanulta, hogy Amerikában az emberek nagy része nem tesz neki keresztbe, de nem is töri magát, hogy segítsen megoldani a helyzetét. Elkezdte tanulmányait a Borough of Manhattan Community College nevű középiskolában.
Márk kereste a kinti magyar kapcsolatokat. Magyartalálkozókra járt, és – elmondása szerint – csak pozitív tapasztalatokat gyűjtött. Idehaza valahogy kialakult magunkról az a kép, hogy az egyik magyar csak alátesz a másiknak, ám ő ezt kint nem tapasztalta. Például a Hungarian Social Clubban olyan emberekkel találkozott, akiket nem érdekek fűztek össze, hanem kellemes időtöltésként verbuválódott, nyitott társaságot alkottak.
„Április 24. Itt mindenféle olyan helyre elsodor a szél, ahova otthon nem. Ugye voltam már táncházban anno, meg szenegáli éteremben, meg Afrika-zene koncerten, most kongresszuson jártam. Van egy társaság, amely egyetemi tanárokból áll, meg olyan külföldiekből, akik a magyar kultúrát kutatják, és ők évente rendeznek egy 3 napos kongresszust. Mindenki előad a szakterületéről valami érdekeset angolul. Hallottam előadást a magyar golf fejlődéséről, állami ünnepeinkről (egy amcsi profnak ez a kutatási területe), a trianoni szoboremlékekről, a 2. világháború társadalmi formáló hatásairól (Gerő történész prof. az ELTE-ről), a művészet és tudomány kapcsolatáról, és legmókásabb: egy magyar népballada-elemzést párhuzamba állítva ennek a balladának a spanyol, angol, valamint cigány verziójával, a nemi szerepek megjelenését kihangsúlyozva. Amúgy suliban barkácsolunk rendesen, matekolunk, függvényezünk, minimálunk meg maximálunk, inverzáljuk a trigonometria-függvényeket.”
Márk apja 2008 nyarán közölte, nem finanszírozza tovább iskoláját, így a fiú önállósította magát, elköltözött, és munkavállalási engedélye birtokában 2008 júniusától gyorsétteremben dolgozik.
– Sajnos a tanítási ambícióimat fel kellett adnom, mert a tanárközvetítő irodákban megkövetelik a tanítási engedélyt. Olyat meg majd csak a bachelordiplomám után szerezhetek. De addig is élni kell valamiből, szóval, mikor megláttam a McDonald’sban a NOW HIRING-táblát, meg sem álltam a munkafelvételt intéző illetékesig. Egy kedves, ötvenes hölggyel beszéltem, akiről kiderült, hogy ő a HR-felelőse tizenkilenc étteremnek, és hogy az egyikben, amely tőlem csak egyórányi buszozásra van, tudnék dolgozni, akár éjszakai műszakban is. Tehát éjszakai műszakkal kezdtem: este 10-től reggel 6-ig. Kaptam egy csini egyenruhát, sapkával és köténnyel. Ma már elöl is dolgozom, a rendelés felvételénél vagy az autós kiszolgálásnál. Legtöbb kollégám nem beszél angolul, csak spanyolul, így nehéz tőlük megtanulni a szakmát. Egyelőre ez van: hétdolláros órabér és ingyenebéd, amikor dolgozom – meséli a fiú.
Boukpessi Márk most a szabadságát tölti Budapesten. Indulása előtt még végigdolgozta az éjszakai műszakot, hazament lezuhanyozni, majd a repülőtérre indult.
Márk az USA-ban képzeli el közelebbi jövőjét, míg munkája mellett tanulva komolyabb iskolai, matematikai végzettséget nem szerez. Ezt követően angol nyelvű matematikaoktató szeretni lenni, s idehaza, Budapesten, középiskolában szeretne kurzust indítani.
Miért jó az, ha egy magyar gyermek angolul tanul matematikát? Szerinte nálunk rengeteg tehetséges gyermek van, de azzal, hogy magyarul tanulják a szaktárgyakat, a nemzetközi környezetben csak hátránnyal tudnak továbbtanulni vagy a munkaerőpiacra jutni. Rajtuk szeretne segíteni a tudásával.
Addig is, amikor lakóhelye közelében, Queensben az utcán sétál Boukpessi Márk, Marika néni gyakran kikiált neki a második emeleti ablakból: „Magyar gyerek, hozzál fel nekem két petrezselymet, és megfőzzük, aztán megesszük a húslevest!”
origo.hu
Karddal támadt volt feleségére egy férfi
