Julia Gillard számára a mai választás azt fogja bizonyítani, hogy érdemes volt-e belevágni a hosszú és fájdalmas politikai trükksorozatba, amely őt a miniszterelnöki pozícióba repítette mentora testén keresztül. A Munkáspárt ugyanis átélt egy belső puccsot, a vaskezű, de eredményes Kevin Ruddot miniszterelnök-helyettesként Gillard tessékelte ki a bársonyszékből tehetős barátai segítségével, most pedig abban bízik, hogy nem csak a nyár jutott neki a kormányrúdnál. Az utolsó csepp a pohárban az ausztrál bányavállalatok megadóztatási terve volt. Az érintett cégekhez nem szokás hozzányúlni, minthogy ők viszik a vállukon Ausztráliát, és az említett tehetős barátok is közülük kerültek ki. Rudd most egyszerű képviselőként próbál visszatérni a politikába, s ha Gillard veszít, a volt kormányfő ideje újra eljöhet. Vereség esetén azonban nagytakarítás is várható a párton belül, a helyzet ugyanis egyre jobban elmérgesedik a különböző munkáspárti frakciók között. Új-Dél-Wales Munkáspártjának gúnyneve, utalva sydneyi székházára és stílusára: A Sussex utcai maffia.
A bányalobbi most előnyös helyzetben van, hiszen Gillard az ő oldalukon áll, míg a jobbközép ellenzék soha nem támogatta a szupergazdagok szuperadóját. A trónkövetelő Tony Abbott, a Liberális és a Nemzeti Párt által alkotott koalíció kormányfőjelöltje az utolsó két napot alvás nélküli kampányolással töltötte, éjszakai rádióműsorban vitázott, sörözött a választókkal, rögbisekkel fotózkodott 36 órán át. John Howard konzervatív kormánya idején három éven keresztül munkaügyi miniszter volt, ellenfelei pedig sokszor ultrakonzervatívnak nevezik, az újságokban pedig az Őrült pap becenevet kapta, utalva fiatalkorára, amikor szeminarista volt, és később választotta Isten helyett a politikát. Abbott és Gillard két világot képvisel. Az Őrült pap vezetője az ausztrál monarchistáknak, Gillard pedig nemrég kijelentette, országának II. Erzsébet királynő halála után köztársasággá kellene válnia, minthogy mára Ausztrália és az Egyesült Királyság között semmi gyakorlati kapcsolat nincs. Ehhez annyit azért érdemes hozzátenni, hogy Abbott Londonban, Gillard pedig Walesben, Barry városában született. A Munkáspárt 48 éves jelöltje élettársával él 2006 óta, soha nem házasodott meg és gyermeke sincsen, s egyáltalán nem vallásos, az Őrült pap viszont három gyermeket nevel.
A pártok Ausztráliában hetek óta az utcákon osztogatják útmutatójukat, hogyan is szavazzon az elkötelezett liberális–nemzeti– munkáspárti–zöld. Ausztráliában a szavazólapokon ugyanis nem
x-et kell tenni a jelölt neve mellé, hanem az összes aspiráns melletti kockába kell írni egy számot annak megfelelően, hogy hányadik számú választottja a szavazópolgárnak. Mivel az ötödik kontinensen kötelező a szavazás, és sokan csak azért mennek el, hogy elkerüljék a pénzbüntetést, kialakult egy sajátos jelenség, a birkaszavazás, amikor a polgár egyszerűen egyest ír a lap tetején található jelölt neve mellé, kettest a másodikhoz és így tovább. Mivel 1984-ig a jelöltek ábécésorrendben sorakoztak egymás alatt, bizonyos előnyt élveztek az A-betűs jelöltek. Az Ausztrál Kommunista Párt így került lépéselőnybe az Aarsons család több tagjának indításával, de Ausztráliában emlékezetes az 1937-es új-dél-walesi voksolás, ahol a négy győztes a Munkáspárt színeiben indult Amour, Ashley, Armstrong és Arthur volt, akik azért lettek jelöltek, mert éppenséggel A-val kezdődött családnevük. Tony Abbott sajnálatára ma már sorsolják a sorrendet.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
