Fel akarja takarítani a világot a kis, 1,3 milliós Észtország. Országról országra. Ami nem üres beszéd: Észtország példát mutatott. Hónapokon át tervezte, hogy egyetlen nap alatt eltávolítja az országban törvénytelenül elszórt összes szemetet.
A Csináljuk meg! kampányt és a vele járó akciót hatalmas siker koronázta. 2008. május 3-án negyvenezer ember nem egy nap, de öt óra alatt végzett a munkával! Segítették őket vállalatok, gépeket adva a nagy munkához, és beállt a sorba az észt kormány is.
A siker láttán a szervezést segítő szoftvert összeállító csapat – azokról az észt szakemberekről van szó, akik kifejlesztették az internetes telefonos Skype programot, amely társaival együtt a világon mindenütt gyökeresen formálja át a telekommunikációt – felajánlotta, hogy minden országnak ingyen segít.
A másik két szomszédos balti ország, Lettország és Litvánia követte Észtország példáját. Majd Portugália, az indiai Bangalor és Szlovénia. Most pedig Románia van soron.
Az észt szervezők azt mondják, olyan embereket keresnek jövőbeni partnereiknek, és segítenek nekik, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól, szeretik hazájukat, és szeretnék, ha az jobb hellyé válna.
Az észtországi takarítási nap előtt hétszáz önkéntes járta az országot GPS-szel, azaz műholdas helymeghatározóval és a Google Earth internetes térképen alapuló szemétlokalizáló szoftverrel, hogy elkészítsék internetes honlapjukat, amelyet „a történelem legcsúnyább térképének” neveztek. Ezen 10 656 szemétlelőhely volt található.
A takarítás napján ötvenezer önkéntes gyűjtött össze több mint tízezer tonna hulladékot.
A szervezők kiszámították, hogy az észt kormánynak mintegy három évébe és 23 millió eurójába került volna az, amit az észt önkéntesek öt óra alatt végeztek el félmillió eurós költséggel. Az érdeklődésre jellemző, hogy az Egyesült Államokban ugyanilyen részvétel esetén kilencmillióan csatlakoztak volna ilyen kezdeményezéshez.
Portugáliában a „nagy takarítási nap” idén március 20-a volt. A Tisztítsuk meg Portugáliát! (Limpar Portugal) mozgalmat a lisszaboni észt nagykövetség munkatársai is segítették.
A projekt azzal indult, hogy a három portugál szervező – Rui Marinho, Nuno Mendes és Paulo Torres – internetes portált hozott létre, hogy az észt gondolatot megismertesse a tízmilliós Portugáliával. A szervezés végső hónapjaiban egyre többször szerepeltek a médiában, egyre nagyobb „felületen”. A mozgalom népszerűségének növekedését látva Cavaco Silva portugál elnök elfogadta a védnökséget. A portugál hadsereg is beállt a szemétszedők közé, csakúgy, mint számos helyi önkormányzat és vállalkozás, amelyek szemétszállítókat bocsátottak a szervezők rendelkezésére.
Az országos takarításon százezer portugál vett részt. A kulturális és társadalmi élet sok híressége is lapátot ragadott, csakúgy, mint maga az elnök, aki Sintra erdeiben takarított iskolás gyermekekkel.
A tisztítás napján hetvenezer tonna szemetet takarítottak fel az erdőkből és a tengerpartról.
A kétmilliós Szlovéniát a Tiszta Szlovéniát! projekt keretében szintén idén, április 17-én takarította ki kétszázezer önkéntes, azaz az ország népének tíz százaléka vett részt a nemzeti nagytakarításban.
Romániában az ország kitakarítására már nagyban folynak a március 25-én megindult előkészületek. A Csináljuk, Románia! mozgalom az ország történelmének legnagyobb szervezett társadalmi projektje, amelynek egyik bevallott célja Románia imázsának megváltoztatása. Számos hatóság is csatlakozott a munkához, mint a környezetvédelmi és erdészeti minisztérium, az oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminisztérium, a román vízgazdálkodási hivatal, a csendőrség, a kulturális és vallásügyi minisztérium, a térségfejlesztési és idegenforgalmi minisztérium és számos helyi hatóság.
A nagy napot szeptember 25-ére tűzték ki, azaz az ország kitakarítását fél év szervezési munka előzte meg. (Az érdeklődőket az előkészületi munkákról naprakészen tájékoztatja a www.letsdoitromania.ro internetes címen elérhető román és angol nyelvű honlap.) Júliusra fejezték be a szeméttelepek feltérképezését, és erős médiakampány zajlott az akció népszerűsítésére.
Hazánkban a szeméttel és a szemetelőkkel kapcsolatban rendkívül nagy tolerancia érvényesül. A szemetelők pedig élnek is a számukra biztosított szabadsággal és büntetlenséggel. Csak végig kell menni néhány országúton, hogy tanúi legyünk az ország szemétdombbá válásának.
Ezerkilencszázkilencven óta e téren a helyzet csak rosszabb lett. Jó példa erre az M1-essel párhuzamos 100-as út Bicske és Budapest közötti szakasza is. Míg a politikai fordulat évében a kihelyezett szeméttárolókba rakott zsákokat rendszeresen ürítették, később már nemcsak a zsákok tűntek el, de a szeméttartókat is ellopták – netán fémgyűjtők… Ha pedig mutatóban egy-egy megmaradt, körülöttük szeméthegyek láthatók.
Az áprilisi választások eredményeként kiderült, valóban „lehet más a politika”. A közélet tisztulása megindult. De egy szeméttel borított ország rossz fizikai „háttér” tiszta politika kialakítására és megőrzésére. Ahogyan New Yorkban annak idején útmutatóan bevezették a falfirkákra is vonatkozó nulla toleranciát a bűnmegelőzés érdekében, Magyarországot feltakarítása után tisztán is kellene tartani.
Tehát a jogalkotónak is lépnie kell.
Nálunk a szemetelés köztisztasági szabálysértés. Arra pedig a jogászok sem igen tudnak példát mondani, hogy bárkit valaha is megbüntettek volna szemetelés miatt.
Augusztus 31-én délután a németországi Saar-vidék egyik autópálya menti parkolójának a szemeteskukája fölé helyezett táblán éppen átfestették az illegális szemetelésért kiszabható büntetést. Harmincezerről ötvenezerre.
A tábla szövege: „Mindenfajta szemét lerakása a legszigorúbban tilos. A tilalom megszegőit büntetőjogilag vonjuk felelősségre, és maximálisan 50 ezer euró büntetést kapnak.”
Németország közismerten tiszta ország, ahol az iskolában is oktatják a tisztaság fontosságát. Magyarország közismerten piszkos, ahol még ennél is drasztikusabb intézkedések meghozatalára lenne szükség.
Az észt ötletgazdáktól legutóbb Olaszországból, Ukrajnából és Costa Ricából futott be érdeklődés. Észtország tehát nem csak a kommunikációt forradalmasító Skype kifejlesztésével mutatta meg, hogy tudással és lelkesedéssel egy kis ország is képes világraszóló változásokat elindítani.
Mi lenne, ha feltakarítanánk Magyarországot is?
