Az embertelen fanatizmus

Dózsa László színművész Sarkadi Imre Az elveszett paradicsom című drámájának sikeres megrendezése után Németh László Bodnárnéját vitte színre az Újpest Színházban. A darabot egy korlátozott nyilvánosságú nyári díszbemutató után vasárnap este látta először a nagyközönség.

Németh László 1932 tavaszán, a Gyász című regény befejezését követően írta meg a Bodnárnét. A zárt, falusi környezetbe plántált, bibliai ihletésű sorstragédia címszereplője egy nagyformátumú nőalak (Kútvölgyi Erzsébet), akit megszállott jobbító szándéka választ el az átlagos többségtől. A cselekmény mozgatórugója egy gyűlölködő falusi testvérpár. Az idősebb fiú, János (Tóth Roland) megmarad paraszti sorban; öccse, Bodnár Péter (Beszterczey Attila) tanult mérnökként emelkedik a kabátos emberek közé, aki az intézővel (Zsolnai András), az orvossal (Nyári István), falusi dzsentrikkel cseresznyézhet egy tálból. Mindez az emberfölötti erővel megáldott-megvert anya, Bodnárné akaratából történik, aki tanult kisebb fiának fanatikus imádójaként megnyomorítja, már-már félállatként kezeli a tanulatlan idősebbet. A néző először Ézsau és Jákob ószövetségi konfliktusának újabb kori adaptációjára gyanakszik, ám a mű átfordul Káin és Ábel rémdrámájába. A szörnyetegként kezelt fivér valódi emberi szörnnyé válik: lemészárolja öccsét. Ekkor teljesedik ki az anya tragédiája, aki a saját bűnének érzi a történteket, egyúttal fölébred benne az elnyomott szeretet az idősebb fiú iránt. Kétségbeesett zsenialitással próbálja a gyilkosságot öngyilkosságnak álcázni, hasztalanul. Elkésett a megbánással, a tragédia ódiuma az ő fejére hull.
A kiváló rendezés meghatározó tényezője, hogy Dózsa László az írói szándék maradéktalan megvalósítására törekszik, óvakodik mind a falusi létformát túlexponáló naturalizmustól, mind a nagyon finoman elejtett társadalmi példázati sugallat – az orosz típusú szocializmustól érzett félelem – túlhangsúlyozásától. Enyhén stilizált díszletek és egy középpontba helyezett balta varázsolják a nézőt az eredeti helyszínre. A gyilkosság „függöny mögött” játszódik, hatásos hang- és zenei effektusok bízzák a megjelenítést a néző képzeletére.
A vastapsot kiváltó előadás sikerének másik tényezője a remek színészválasztás. A főszereplő, Kútvölgyi Erzsébet és a kiváló gárda (a már említettek mellett Magyar Tímea, Tébi Márta, Cseke Katinka, Harsányi Gábor, Agárdi László, Lippai László, Harmath Albert, Bata Á. János) megértették Bodnárné tragédiáján keresztül az író üzenetét: az embertelenné vált fanatizmus a legnemesebb törekvéseket is önnön ellentétébe fordítja.
(Németh László: Bodnárné, Újpest Színház, rendezte Dózsa László.)