Erőss bírja a mászást

Rövidesen elkezdik a 7200 méteres magasságban tervezett II. tábor építését a 8201 méteres Cho-Oju megmászására vállalkozó magyar alpinisták. A súlyos baleseten átesett Erőss Zsolt jól veszi az akadályokat, műlába megfelelően működik a magashegyi körülmények között. A csapat két tagja visszaindult Budapestre.

Jól érzi magát, és bírja a magashegyi mászást a januárban lábamputáción átesett, protézissel sportoló Erőss Zsolt, aki kilenc hónappal súlyos balesete után társaival arra vállalkozott, hogy afféle rehabilitációként felkapaszkodik a világ hatodik legmagasabb csúcsára, a nepáli Himalájában lévő, 8201 méteres Cho-Ojura.
Mint arról beszámoltunk, Erőss Zsolt, a Mount Everestet első magyar állampolgárként megmászó sportoló és két társa idén januárban a Magas-Tátrában, a Kopky-hegygerinc egyik ismeretlen folyosóján ereszkedett lefelé, amikor megindult alattuk a hótömeg. Erőss Zsolt jobb bokája szilánkosra tört, ezért később – orvosaival konzultálva – az amputáció mellett döntött. A majd’ harmincéves tapasztalattal rendelkező hegymászó hosszú és alapos edzésekkel, illetve megfelelő műlábakkal készült a csúcs megmászására. Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat, illetve a mostani vállalkozás vezetőjének beszámolója szerint Erőss jól veszi az akadályokat, alig látni változást a korábbi és a jelenlegi mászása között.
Az I. tábort 6400 méteren két sátorral már fölállították, a csapatból négyen ott is aludtak, majd visszatértek az előretolt alaptáborba (5700 méter). Rövid pihenő után 7200 méteren nekilátnak a II. tábor felépítéséhez.
Az elmúlt napok legfőbb célja az akklimatizáció volt, de kiderült, az Erőssről készülő dokumentumfilm operatőre, Tóth Zsolt szervezete nem bírja a magashegyi körülményeket. A trekkinges (magashegyi túrázó) Kelemen Ferenc feljutott hatezer méterig, és ezzel teljesítette a tervét, ezért Tóth Zsolttal együtt elindult Katmanduba, majd onnan Budapestre. Vincze Szabolcs, a csapat itthoni kapcsolattartója elmondta: komoly döntést kellett meghozniuk ahhoz, hogy elkerüljenek egy súlyosabb helyzetet. A hegymászóknak folyamatosan figyelniük kell egymásra, a magashegyi betegség jeleire, azaz a koordinációs, esetleg tudatzavarra, fejfájásra, rosszullétre, emésztési zavarokra, mert ezek súlyos esetben tüdő- vagy agyödémát is okozhatnak.
A megfogyatkozott társaság – Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Kollmann András – azonban rövidesen újabb sportolókkal bővül, Mécs László, Wetzl Péter és Gál László ugyanis szeptember közepére ígérte érkezését. Wetzl azt tervezi, hogy első magyarként lesíel a Cho-Oju csúcsáról. A hármas még nem jelentkezett, feltehetőleg már a közelben járnak.
A csúcstámadás időpontja sok tényezőtől, így a többiek megérkezésétől, az időjárás alakulásától és a csapattagok állapotától is függ. Ráadásul Kollár beszámolója szerint a hegyen jelenleg legalább hetven csapat készülődik, azaz a magyaroknak várakozniuk kell majd, talán szeptember végén, október elején kapaszkodhatnak fel a csúcsra.