Súlyos válságba került Magyarországon a patológia. Ennek elsődleges oka, hogy a szakemberek tömegesen mennek külföldre. A gazdagabb országokban is kevés a patológus, ezért azokat jól megfizetik, ráadásul a munkakörülményeik is sokkal jobbak. Van olyan ország, ahol a magyar patológusok aránya az összes ilyen szakember több mint tíz százalékát teszi ki – olvasható az Országos Onkológiai Intézet (OOI) hírlevelében.
A patológia fő feladata nem a halottak boncolása, hanem a műtéteknél az emberi testből eltávolított szövetek vagy citológiai minták alapján a betegségek végső diagnózisa és várható kórlefolyásának megítélése. A patológusoknak kulcsszerepük van például a rákdiagnosztikában: ilyen esetekben ugyanis az első szövettani diagnózis dönti el a beteg sorsát.
Az itthon maradó szakemberek túlterheltek, többnyire rossz körülmények között dolgoznak.
*
Szentirmay Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet munkatársa, a Magyar Onkológusok Társaságának leköszönő elnöke az OOI hírlevelében most megjelent publikációjában azt írja: egy patológusnak nagyon sok esetet kell értékelnie, emiatt megnő a téves klinikai döntések száma.
A téves vagy elégtelen diagnózis pedig nem megfelelő kezelést von maga után. Becslések szerint a patológia jelenlegi színvonalához képest valamilyen szempontból hiányos és így nem megfelelő diagnózisok aránya eléri az ötven százalékot – állítja a szakember. Így rengeteg páciens, elsősorban daganatos beteg a patológiáról érkező elégtelen információ miatt nem kapja meg azt az ellátást, ami a mai színvonalon járna neki. Következésképpen nemcsak az életminőségük romlik, hanem életük is veszélyben van – hívja fel a figyelmet.
Tehát a patológiáról jövő információátadás elégtelen, számos új diagnosztikai eljárás vagy ismeret hatástalan marad, és nem hasznosul a klinikai gyakorlatban. Szentirmay Zoltán példaként egy személyes tapasztalatát említette: egyes tüdődaganatok esetén egy génmutáció érzékennyé teszi a daganatot bizonyos kezelésekre. Amikor azonban több mint nyolcvan ilyen daganat betegkövetési adatait áttekintették, nem találtak semmiféle kedvező hatást a pácienseknél. Kiderült: a betegek mindössze öt százaléka kapta meg a megfelelő kezelést.
A krónikus pénzhiány következtében egy-két csúcsintézettől eltekintve a patológiák infrastruktúrája nagyon korszerűtlen. Az olyan kórházakban, amelyekben a patológia feltételei azt nem teszik lehetővé, nem is volna szabad daganatos betegeket kezelni. Ez mégis megtörténik, aminek következtében azonos betegségben szenvedők túlélési esélyei intézményenként nagyon eltérőek.
A nem megfelelő kezelés mindig a költségek jelentős növekedésével jár, ami nemzetgazdasági szinten százmilliókban mérhető. Egy példa: egyetlen, úgynevezett „BRAF-mutáns” betegnél a nem megfelelő indikációval alkalmazott antitest-túlkezelés heti 228 ezer forintba kerül hónapokon keresztül.
Ma nem vonzó a patológusi hivatás. Nem csak a kényszerűen diktált munkatempó és túlterhelés miatt. Fontos követelmény az egész életen át tartó folyamatos tanulás és a nemzetközi szakirodalom rendszeres követése. Mindemellett a patológusokkal szembeni elvárás az, hogy tévedhetetlenek legyenek – ami persze lehetetlen –, mert leletben rögzített véleményük húsz év múlva is visszakereshető. Hoszszú idejű szakmai gyakorlatra is szükség van, egy szakember a biztos leletezés szintjét körülbelül negyvenéves korában éri el. A patológusnak – számos más országgal ellentétben – hazánkban nem jár adókedvezmény könyvvásárlásra vagy kongresszusi részvételre. A kötelező továbbképzés is a saját költségén és szabadidejéből történik. Emiatt a kívánt subspecializáció sem alakulhat ki megfelelő szinten.
Szentirmay Zoltán szerint átfogó program szükséges a helyzet fokozatos javítására. Anyagi megbecsülést kell biztosítani a patológusoknak és szakasszisztenseknek. Cél a jelenleginél kétszer-háromszor több szakorvosi, rezidensi és szakasszisztensi létszám elérése. Megfelelő segítő személyzetet és a korszerű igényeknek megfelelő munkahelyiségeket is biztosítani kell számukra: a szakorvosoknak például különszobára van szükségük kétágú mikroszkóppal. A szövettani munkát végző asszisztenciát is megfelelő felszereléssel kell ellátni. A patológiai osztályoknak saját információs személyzetre van szükségük, kellő számú számítógép-terminállal, gyors internettel, szakkönyv és -folyóirat elérhetőséggel. Megfelelően kidolgozott rezidens- és specialistaképzésére is szükség van. Biztosítani kell továbbá a kellően megalapozott molekuláris diagnosztikai eljárások rutinszerű bevezetését a megfelelő centrumokban – olvasható Szentirmay Zoltán írásában.
