Szervezetten adott tanácsok

Az elmúlt nyolc év alatt a magyar társadalom tehetetlenül élte végig, hogy a balliberális kormányok alatt miként pazarolják el feleslegesen a közpénzt, hogyan hordják szét a közvagyont. Amíg a közcélú kiadásokra a források mindenütt eldugultak, s a közintézmények soha nem látott mértékben eladósodtak, addig a gondosan kiválogatott magáncégek rátet(et)ték kezüket az állam által biztosított erőforrásokra.

Központból irányított alkalmazás

Az előző két ciklusban a költségvetési szervezetek és az állami cégek jelentős része külsős tanácsadóként szinte kizárólag ezeket a magántársaságokat alkalmazta. Leginkább a második Gyurcsány-kormány idején futtatták fel a cégeket, ám ebből az időből is különösen a 2007 utáni időszak a kirívó. A kivételezett helyzetű társaságok árbevételének tetemes hányada közpénzből származott, és a nagyszámú állami megrendelés gyakran megkerülhetetlen piacvezető szereplővé is tette őket. Az állami szektorban kézről kézre adták ezt a néhány társaságot, és több esetben a közbeszerzési törvény megkerülésével, kijátszásával alkalmazták őket.
A magántársaságok központilag szervezett alkalmazását bizonyítja például Tóth László büntetés-végrehajtási vezérőrnagynak az IFUA részére 2008 decemberében küldött ajánlatkérő levele. A vezérőrnagy rögzítette, hogy Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter szóbeli utasítására keresi meg az IFUA-t, és kér ajánlatot tőle tanulmány készítésére. A tábornok érthetően dokumentálni kívánta azt, hogy miniszteri parancsra jár el, hiszen valószínűleg semmi szükség nem volt erre a szerződésre. Az IFUA ugyanis 2005 és 2008 között folyamatosan, évről évre készített a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) gazdasági társaságainak működtetésére vonatkozó anyagokat, rendszerint több millió forintért. 2008 decemberében a BVOP-nál feltehetően már tisztában voltak azzal, hogy tarthatatlan és indokolhatatlan egy ismételt szerződéskötés, de a büntetés-végrehajtás területén tevékenykedő gazdasági társaságok működési korszerűsítésére vonatkozó megállapodás – Draskovics elvárásának megfelelően – 2009-ben hatmillió forint díjazásért végül mégis létrejött.
Az ügyek vizsgálata kapcsán megállapítható:y a résztvevők próbáltak ügyelni arra, hogy az egyes szerződések értéke a közbeszerzési értékhatár alatt maradjon, ezt bizonyítja a szerződések tömeges száma is. Amikor az összeg nagysága miatt mégis közbeszerzést kellett volna kiírni, akkor rendszerint azt a módszert alkalmazták a törvény megkerülésére, hogy a megrendelő állami fél alaptevékenységéhez szükséges tanácsadásnak minősítették a tanácsadói tevékenységet, amely esetben – ha valóban ez áll fenn – nem kell pályáztatni.

Indokolatlanul magas díjazás

E cégeket a közszférából egyre több új megrendelő kereste fel. A tömeges megrendelésektől az államot az sem vetette vissza, hogy a cégek számos esetben indokolatlanul kirívóan magas díjazásért tevékenykedtek, illetve – mint azt a Deloitte egyik szerződése mutatja – volt, amikor semmittevésüket is milliókkal díjazták.
2006 decemberében a Deloitte és az állami Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság között szerződés jött létre az elektronikus útdíjrendszerrel kapcsolatos tanácsadói feladatok ellátására. A szerződés alapján a Deloitte-nak 358 millió forint közpénzt fizettek ki. A cég havi 15,5 millió forintért osztogatta tanácsait, de a szerződésnek volt egy igen speciális rendelkezése is. Ha ugyanis a cég munkáját az állami fél felfüggesztette, és a Deloitte nem végzett tevékenységet, úgy a semmittevéssel töltött időszakra is járt neki havi 2 millió forint + áfa díjazás. Az állam hónapokon keresztül fizette a számára hátrányos, munkavégzés nélküli, „semmittevési”, több millió forintos díjat. A szerződést a Deloitte részéről Simor András jelenlegi jegybankelnök is aláírta.
Más esetben maguk a szerződések bizonyítják az értékaránytalanságot. A kormánybiztos olyan ügyeket is bemutatott, amelyekben a Deloitte nevében Oszkó Péter volt pénzügyminiszter járt el. A Deloitte 2007 szeptemberében kötött szerződést az ÁPV-vel a Malév privatizációjával kapcsolatos tanácsadásra. A tanácsadást a cég irodavezető partnerei végezték 1025 órában, több mint 12 millió forintért, ami 12 ezer forintos órabért jelent. Egy hónappal később az Oszkó által képviselt Deloitte egy másik állami társasággal, a Magyar Gazdaságfejlesztési Központtal (MAG Zrt.) kötött tanácsadási szerződést. Ennek összdíjazása 25 millió forint volt, de a munkát ellátó partnerek órabére ekkor már 75 000 forintot tett ki. Azaz az Oszkó vezette cégnél a partnerek állam felé alkalmazott óradíjában egy hónap leforgása alatt az adófizetők rovására 625 százalékos áremelkedés következett be.

Hiányos vagy hiányzó dokumentáció

Papcsák Ferenc szerint megállapítható, hogy vannak olyan szerződések, amelyeknek valós teljesítését alátámasztó dokumentáció részben vagy teljesen hiányzik, a megrendelő állami félnél nem lelhető fel. Ennek egyik kirívó példája a 2009-es, az ORFK és az IFUA között a rendőrség projektmenedzsmenti (!) támogatására kötött szerződés. Felfoghatatlan, hogy a rendőrségnek a feladatai ellátásához egyáltalán milyen projektmenedzsmenti támogatásra volt szüksége. A feladat abszurditása azt érthetővé teszi, hogy az IFUA miért nem készített anyagot a szerződés alapján. A rendőrség azonban a több mint 9 milliós megbízási díjat minden további nélkül kifizette. Ezt követően a belső ellenőrzés észlelte, hogy a teljesítéshez szükséges dokumentáció hiányzik. Az IFUA írásban ezt a tényt elismerte, és a teljes összeget visszautalta a rendőrségnek. Szomorú tény, hogy a jogtalanul utalt közpénz visszafizetése nem a bűnüldöző szerv részéről a szerződést megkötő és a milliókat jogellenesen kifizető személyen múlt.

Többször fizettek ugyanazért

Arra, hogy az állam többször rendelte meg ugyanazt a munkát, majd többször fizetett érte ugyanannak a társaságnak, szintén több példát hozott fel a kormánybiztos. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) 2006. december 11-én kötött szerződést a Deloitte-tal egy jelentés készítésére, amely a kormányzati negyed finanszírozási lehetőségeit, különösen az állami és magánfinanszírozás összehasonlítását elemzi, amire 9,5 millió forintot fizettek ki a társaságnak. Három hónappal később, 2007. március 9-én a KVI ismét szerződést kötött a Deloitte-tal, amelynek ismét a kormányzati negyed pénzügyi modelljeinek elkészítése és a modellek összehasonlítása, különösen az állami, illetve a magánberuházási modell összehasonlítása volt a tárgya. Az állam ezért újfent kifizetett a Deloitte-nak 12 480 000 forintot.
– Voltak olyan magáncégek, amelyek legalább vették arra a fáradtságot, hogy ne ugyanazt az állami szereplőt kopasszák meg kétszer ugyanazért – fogalmazott Papcsák. A Telkes-csoporthoz tartozó Force Motrice Zrt. a közpénzszivattyúzásra az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) és a Közútkezelő Zrt.-t választotta ki. A cég 2008. november 17-én kötött szerződést a Közúttal, 2008. december 31-én pedig az ÁAK-val. Mindkét szerződés szó szerint ugyanarra a tanulmány elkészítésére vonatkozik, a szerződések szövege is teljesen egyező, a díjazás összege is, amely szerződésenként 4,368 millió forint volt. Egyező az is, hogy mindkét állami cégnél – a szerződés szerinti tanulmány helyett – szóról szóra ugyanaz a 18 oldalas prezentáció lelhető fel teljesítésként. Az egymással napi kapcsolatban álló két állami közútkezelő cég tehát ugyanazt a munkát rendelte meg, és ugyanazt a semmitmondó anyagot fogadta el teljesítésként. És persze kétszer fizetett érte összesen több mint 10 millió forintot ugyanannak a magántársaságnak.

Az állami apparátust 2007-ben „leváltották”

Az előző kormányzati ciklusok házistratégia- és működésimodell-készítőjének tekinthető IFUA százszámra kötötte a szerződéseket állami partnerekkel. Mivel az IFUA különböző stratégiaalkotásokkal, szervezetirányítási, működésimodell- és üzletiterv-készítéssel szinte kivétel nélkül valamennyi minisztériumnál, állami cégnél megjelent, általánosságban megállapítható, hogy az állami szervek, társaságok vezetősége és a nagy számú igazgatóságok teljes mértékben alkalmatlanok voltak feladataik ellátására. Saját alkalmatlanságukra 2007-ben döbbentek rá tömegesen az állami rendszer vezetői, hiszen addig saját maguk és apparátusuk is képes volt ellátni feladataikat. Ettől az évtől kezdődően azonban az állami rendszerben stratégiakészítés, cégműködtetés az IFUA tanácsai nélkül gyakorlatilag csak egy esetben létezhetett: ha a stratégiagyártást egy másik magántársaság, a Telkes-cégcsoport végezte.
A Telkes Tanácsadó Zrt. 2008-ban szerződést kötött a Gazdasági Minisztériummal 29 millió forintért az infrastruktúra körébe tartozó állami cégek középtávú stratégiájának és a jövőkép-alkotási fázisuk támogatására. A Telkes Zrt. az állami társaságoknak 18 millió + áfa összegért adott jövőképet. A minisztériumi szerződés után a Telkes Tanácsadó Zrt. szerződést kötött az érintett állami társasággal is – például a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) Zrt.-vel – csaknem 10 millió forintért, hogy az általa megalkotott stratégiát az állami cég milyen módon valósítsa meg. A több tíz milliót kitevő szerződések tárgya és az annak alapján leadott anyagok nagyrészt átfedik egymást. A kormánybiztos által bemutatott példából az is kiderült, hogy az alkalmatlannak beállított minisztériumi apparátus helyett a Telkes Zrt. által kialakított stratégiát az állami cégek vezetői képtelenek voltak a magántanácsadó segítsége nélkül végrehajtani.

Képzés aranyárban

Az IFUA tömegesen kötött szerződéseket „Controlling Akadémia képzésre”, ahová az állami cégek egymás után küldték a „controllernek” kiképzendő munkavállalóikat. A leendő controllereket üzleti szimulációs társasjátékkal vezették be az üzleti intelligenciába, készítették fel őket nehéz helyzetek kezelésére, és adtak nekik controller jövőképet. A jövő controllerei általában felső kategóriás szállodákban tartott kiscsoportos összejöveteleken, szerepjátékokon keresztül tanulhatták meg az önálló feladat- és példamegoldást. A részvétel feltétele ugyanakkor felsőfokú végzettség és a vezetői számvitel ismerete volt. Az állami cégeknél – mivel feltehetően már rendelkeztek megfelelően képzett szakemberrel, akiknek a folyamatos munkájára szükség is volt – gyakran más területről, például személyzetiseket küldtek a szerepjátékokra. A szerződések alapján a kormánybiztos megállapította, hogy akár az egész unió számára képesek vagyunk rendkívül nagy számban többfunkciós, például humán ismeretekkel is rendelkező, szimulációs játékokon edződött controllereket biztosítani. A képzési összegre példaként hozta fel azt az esetet, amikor egyetlen ember IFUA-s controllerré válásáért 845 000 forintot kellett kifizetnie az államnak. Ma már elmondhatjuk Magyarországról, hogy controller-nagyhatalomnak számít.
A százmilliókba kerülő, luxusszállókban tartott vezetői továbbképzéseknek, csapatépítő tréningeknek se szeri, se száma nem volt. A döbbenetes közpénzherdálásra egyik konkrét példaként ugyancsak a NIF Zrt.-t hozta fel Papcsák Ferenc, ahol nem számított egyedi esetnek, hogy egyetlen felső vezető 16 napos tréningeztetésére több mint másfél millió forintot fizettek ki. Itt fordult elő az is, hogy a menedzsment háromnapos konfliktuskezelő tréningjére több mint 2 millió forintot költöttek a közpénzből. Bár a NIF vezérigazgatója iparszerűen képeztetett ki stratégiatervezőket – 26 főt majdnem hárommillió forintért –, mégis a Telkes Zrt. stratégiatanácsaira szorult. De ugyanitt előfordult olyan csoportépítő program megrendelése is, amelyre egy fő jelentkezett, s amelynek ára 320 ezer forint volt.
A kormánybiztos hangsúlyozta, hogy mindez a jéghegy csúcsának számít, és csak igen halvány ízelítőt ad a kirívó ügyek közül. A szakemberek folyamatosan dolgozzák fel és vizsgálják az anyagokat, amelyek filmekben látott érdekhálóként működő, polipszerű összefonódásokról is képet adnak. A törvénysértő, az állam részére gazdaságilag hátrányos, káros ügyekben a szükséges polgári, illetve büntetőjogi lépések megtételére a jövő héttől kezdődően sor kerül.

A ráadás

A sajtótájékoztató végén még két olyan ügyről tájékozatta az újságírókat Papcsák Ferenc, amelyekben a múlt héten büntetőfeljelentést tettek. Az egyik a sajtóban már viszonylag részletesen ismertetett ÁNTSZ-laborprivatizáció volt, amelyben az egészségügyi államtitkárság tett feljelentést hűtlen kezelés gyanújával.
A másik a Magyar Közlöny Kiadó Kft.-nél lefo