Állami sikergyár

Nem kell az Európai Uniót faképnél hagyva Szingapúr társadalmi berendezkedését átvenni ahhoz, hogy tanuljunk az immár ötmilliós városállam legújabb ötleteiből.

Szingapúr parlamentáris demokrácia. A Li Kuan-ju miniszterelnök által évtizedeken át vezetett Népi Akciópárt 1959 óta folyamatosan többséget kapott a választásokon. Az ország parlamentáris demokrácia, de a politikai irányítási gyakorlat egyfajta keveréke a nyugati demokráciáknak és a keleti tekintélyelvű irányításnak.
A ma 87 éves Li „mentor-miniszterelnök” néhány évtizeddel ezelőtt úgy döntött, hogy a politikusoknak több fizetést kell kapniuk a magánszektor csúcsvezetőinél, mert Szingapúr államot a legkiválóbbaknak kell vezetniük. Mára a szingapúri politikusok kapják a legnagyobb fizetést a világ politikusai közül.
Néhány példa: az államelnök évi hárommillió dollárt kap, a miniszterelnök ennél valamivel kevesebbet. Egy miniszter átlagosan évi 2,1 millió dolláros fizetést húz.
A korrupciót viszont igen súlyosan büntetik. Szingapúrban halálbüntetés van érvényben. A városállam a világ egyik legbiztonságosabb helye.
Szingapúrban a kábítószer-kereskedőket automatikusan halálra ítélik. Ugyancsak halálbüntetést kapnak azok, akik egy bizonyos mennyiségnél több kábítószert tartanak maguknál. Ez a határ a morfiumnál három gramm, a marihuánánál tizenöt gramm.
Néhány egyéb büntetési tétel (amerikai dollárban kifejezve, ahogy a cikkben szereplő többi érték esetében):
Rágógumi eladása vagy importálása: négyezer dollár pénzbüntetés. Visszaesőknek nyolcezer dollár, illetve három hónap börtön.
Szemetelés és köpködés: maximális büntetés 800 dollár pénzbüntetés első bűntényeseknek; négyezer dollár visszaesőknek.
Cigarettacsempészet: 400 dollár büntetés csomagonként.
Galambetetés: maximum 400 dollár büntetés.
Közvécé lehúzásának elmulasztása használat után: 120 dollár büntetés.
Ház körül sétálás meztelenül: 1600 dollár büntetés és maximum három hónap börtön.
Pornográf tárgyak kereskedelme vagy birtoklása: három hónap börtön.

Ha a világ legsikeresebb és egy nemrég az új hazát keresők között végzett globális felmérés szerint legáhítottabb állama nem szégyellt – és mert – úgy óriássá válni, hogy gondosan körülnézett a világban, átvéve azt, ami máshol bevált és sikeresen működött, nekünk sem lenne szabad szégyenkeznünk.
A pragmatizmus ugyanis erény.
Talán emlékezünk arra, hogy amikor a válság kirobbanása előtt a volt kormánynak és közgazdasági eltartottjainak azt a kérdést szegezték, miért fejlődik az akkor nálunk még egy paraszthajszállal hátrébb álló Szlovákia gazdasága gyorsabban a miénknél, azt felelték, azért, mert könnyebb fejlődniük a fejletlenebbeknek. A nyakatekert magyarázatok országa voltunk.
Az idén gazdaságát a világon leggyorsabban, 15 százalékkal növelő dúsgazdag Szingapúr és hazánk között az egyik legfeltűnőbb különbség az, hogy számos olyan kérdés, amely nálunk „bonyolult”, a kelet-ázsiai országban – ki tudja, milyen csoda folytán – pofonegyszerűvé válik.
Két példa. Az egyik a szingapúri találmányok kezelése. A feltalálót a találmánya benyújtását követő hetekben megbeszélésre hívják, ahol a találmánya szerint illetékes minisztériumok képviselői foglalnak helyet. Ha a találkozón részt vevők arra a következtetésre jutnak, hogy a találmány állami segítséget érdemel, a többi már megy a maga útján. Nem egyszerű? Miért kellene ezt bonyolítani?
Másik példa. Ki tudja megmondani, nálunk hány ezer idegenforgalmi szakember zsebelt be száz- és százmilliókat az elmúlt két évtizedben azért, hogy ötleteket dolgozzon ki a magyarországi turizmus fellendítése érdekében? Az eredmény mégis siralmas. Ha bekapcsoljuk a globális televíziókat – BBC, CNN és társaik –, láthatjuk, Montenegrótól Indián át Malajziáig országok és térségek csalogatják a turistákat profin elkészített reklámjaikkal, fülbemászó szlogenekkel. Az idegenforgalmát az idén is jelentősen növelő Horvátország a BBC Világszolgálatának egyórás adásán belül nyolc alkalommal sem átallja bemutatni reklámklipjét. Ha idegenforgalmi szakembereinket „sarokba szorítva” megkérdeznénk, szerintük jó lenne egy hazánkat is varázslatos oldalairól bemutató reklám, nem mindegyikük felelne igennel. Akkor?
Az 1973-ban az egy főre jutó GDP-ben mérve Jamaicával egy szinten lévő, e mércét tekintve mára már az Egyesült Államokat is túlhaladó Szingapúr olyan művészetté kovácsolta az idegen országokbeli sikerek meghonosítását, hogy ma már külön üzletággá fejlesztette sikerreceptjeinek eladását. Vannak országok, amelyek egy-egy ilyen receptet vásárolnak, vannak, amelyek nagybani vásárlók. Mint az afrikai Ruanda, amely néhány év alatt a kontinens legdinamikusabban fejlődő országává vált. Fővárosa, Kigali külön is ötletvásárló.
Szingapúr eközben nem pihen babérjain. Az alábbiakban három olyan sikerágazata következik, amelyekből talán mi is tanulhatunk. Ha nem is sikerrecept-vásárlóként, hanem csupán e siker követőjeként, érdemes felvázolni az álmok gyakorlati megvalósításának módszerét.
Első példánk maga a sikereladási ágazat, amely már olyan méretű, hogy benne szerepel a gazdasági növekedési stratégiában. A városállam egyfajta urbanisztikai kísérleti terepként működik. Az ott bevált ismereteket, módszereket a fejlődő országoknak adják el, amivel mind az üzleti szférának, mind a lakosságnak munkát is teremtenek.
Négy évvel ezelőtt, 2006-ban a kormány egy „egyablakos” céget – a Szingapúri Együttműködési Vállalatot – hozott létre, amely fogadja a külföldi megkereséseket és rendeléseket, beleértve az urbanisztikai tervezést és a korrupció elleni küzdelemre való képzést. A húszfős cég – tudtuk meg a vállalatnál – havonta mintegy tíz külföldi küldöttséget fogad, amelyek szakértői segítséget kérnek az infrastruktúra-fejlesztés, szennyvíztisztítás és egyéb területeken. (Mint mondták, a Ferihegy–Budapest – valódi – gyorsforgalmi út elkészítésében is szívesen szolgálnának tanáccsal.)
Második példa: Szingapúr – az Egyenlítőn fekvő városok közül az egyetlen, ahol már régóta iható víz folyik a csapból – egyre sikeresebbnek mutatkozik a vízgazdálkodási szektorban is. 2003-ban kezdett működni első két NeWater telepe, amely mikroszűréssel és fordított ozmózissal tisztítja a szennyvizet. Az idén már az ötödik telepet nyitják meg, amely a városállam vízszükségletének 30 százalékát fedezi. 2006 óta napjainkig szingapúri vállalatok globálisan több mint száz vízzel kapcsolatos projektet biztosítottak maguknak 5,52 milliárd dollár értékben, ami jelzi a jövedelmezőséget. A tengervíz sótlanításával lassan elérik, hogy ne szoruljanak vízvásárlásra Malajziából. Miközben nálunk már kiszáradtak a kutak a Duna–Tisza közén.
Harmadik példa: Szingapúr lesz a világ első országa, amely teljes mértékben száloptikai hozzáférést biztosít a világhálóhoz. A száloptikai infrastruktúra olyan gyors lesz, hogy egy DVD tartalma néhány másodperc alatt letölthető. Szingapúr területe 633, Budapesté 525 négyzetkilométer. Győré, Egeré, Nyíregyházáé ennél sokkal kisebb.
Az új hálózattól azt várja a kormány, hogy hatalmas lökést ad az online video- és internetes távközlési szolgáltatásoknak. (Szeptember 28-i hír: Brüsszel regionális informatikai minisztere pályázatot hirdetett arra, hogy a belga fővárost és a környékén lévő intézményeket – kórházakat, szociális központokat, iskolákat, közigazgatási hivatalokat – száloptikai internet-összeköttetéssel lássák el.)
Szingapúr egyes brit, francia, holland és svéd városoktól leste el az ötletet. Szakértőik látták azt is, hogy e városokban a távközlési szolgáltatók hatalmas növekedésnek indultak abban az értelemben, hogy kis közösségekben is 20-30 kiskereskedelmi szolgáltató jelent meg, ami erős versenyt eredményezett.
Negyedik példa: az üzleti találkozók Szingapúrba vonzása. 2008-ban Szingapúr hárommillió üzletembert vonzott, ami az összes odalátogató turista harminc százaléka. Ez a harminc százalék adja az idegenforgalmi bevételek negyven százalékát Szingapúrban. A városállam kormánya úgy döntött, hogy ezt a bevételt – mintegy 4,7 milliárd dollárt – 2015-ig megkétszerezik.
Az elképzeléseknek jókora lökést adott a májusban nyitott Marina Bay Sands felhőkarcoló-együttes, amely a világ minden bizonnyal legmerészebb épületkomplexuma. A mintegy négymilliárd dolláros költséggel felépült Marina Bay Sands három 200 méter magas tornyának tetejét egy azokon túlnyúló „trópusi oázis” koronázza. A Sky Park névre keresztelt oázis hossza több, mint az Eiffel-torony magassága. Rajta öt A–380-as jumbo gép férne el, és egy időben 3900 ember tartózkodhat rajta. A tengerre néző tetőparkban 150 méter hosszú, feszített tükrös medencét is építettek. A Marina Bay Sandsben 2500 szobás szálloda, kiállítótermek, éttermek, elegáns boltok, színházak vannak. A recepciós elmondta lapunknak, hogy már minden szobájukat több hónapra lefoglalták az üzleti összejöveteleiket náluk megrendezni kívánó cégek.
Gasztronómiailag is óriási léptekkel halad előre a város. Nem mintha korábban keresni kellett volna Szingapúrban a jó vendéglőket, hiszen az ott lakó kínaiak, malájok és indiaiak éttermek ezreit üzemeltetik. De Szingapúr már a gasztronómiában is a csúcsokat ostromolja. A városállamból rajzanak ki a jövő séfjei elsősorban Spanyolországba tanulni, miközben a nemzetközileg ismert szakácsmesterek – legutóbb Mario Batali, Daniel Boulud és Wolfgang Puck – csapatostul költöznek Szingapúrba, hogy az újabb és újabb épületcsodákban – vonzásközpontokban – nyissák meg éttermeiket.
Aki minderre azzal felel, könnyű nekik álmodni, megvan hozzá a pénzük, az nem ismeri Szingapúr múltját.
A mai Szingapúr megálmodója és megvalósítója, Li Kuan-ju 1959-ben lett miniszterelnök, és a városállam függetlenségének elnyerése, 1965 óta – amikor Szingapúr lakossága kétmillió volt – évtizedeken át szinte foglalkozásszerűen valósított meg álmot álom után.
Az első időkben szinte beleroppant a városállam az álmok megvalósításába, de Li ennek ellenére ezrével küldte a diákokat elsősorban amerikai egyetemekre tanulni. Kampányt kampány után indított, például akkor, amikor seprűt fogott, hogy megkezdje a kosz feltakarítását. Ma Szingapúr csillogóan tiszta. A nyolcvanas évek közepén Li megtanította a szingapúriakat a mosolyra is. Ma Szingapúr a mosoly országa.
Kiirtotta a korrupciót. Három területen messze az átlag fölé emelte a béreket: az egészségügyi dolgozóknak, a pedagógusoknak és a rendőröknek kiemelkedő a fizetésük. Majd a mandarin, a tamil és a maláj mellett hivatalos nyelvvé tette az angolt, mert úgy gondolta, ezzel nagy segítséget ad a szingapúriaknak, hogy a globális versenyben ne csak fennmaradjanak a vízen, de győztesnek is érezhessék magukat.
Azok lettek.
Mi is azok lehetünk. Kétszer annyian élünk határainkon belül, mint a szingapúriak, akiknek szintén semmilyen ásványkincsük, természettől kapott erőforrásuk nincs. Csak saját maguk. Magukban bíztak, és elsők lettek. A jövőbe vetett optimizmussal, és magukban bízva, mérhetetlen szorgalommal dolgozva. Ezt kellene leginkább megtanulni tőlük.