Az egészségügyi döntéshozók közül többen is kritikát fogalmaztak meg saját lépéseikkel kapcsolatban, s elismerték, hogy rossz intézkedéseket is hoztak, például akkor, amikor a struktúrán vagy a finanszírozáson alakítottak. Egy nemrég végzett kutatásban 15 jól ismert vezető egészségpolitikussal, illetve egészségügyi szakértővel készítettek mélyinterjúkat, s további 150 vezető beosztású szakembert – intézményvezetőket és szakmai szervezetek irányítóit – kérdeztek meg. A cél az volt, hogy a rendszer szereplőinek véleménye alapján írják le az egészségügyi rendszerről és annak átalakítási irányairól alkotott képet. Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő, a GfK HealthCare igazgatója a kutatás vezetőjeként lapunknak elmondta: a politikusokat hovatartozásuk szerint kiegyensúlyozottan választották ki. Nevüket azonban nem teszik közzé, mert a cél az volt, hogy őszintén válaszoljanak a kérdésekre.
Hit alapú lépések
A saját döntésükkel szembeni kritika ahhoz a problémához vezet vissza Lantos Zoltán szerint, amit a megkérdezettek is egyértelműen megfogalmaztak: soha nem volt egységes rendszerterv az egészségügyben, ami mentén az átalakításokat végre kell hajtani. A döntések esetlegesek, hit alapúak voltak, saját meggyőződésük vezette az érintetteket az intézkedéseknél. Rendszerszinten nem tervezték meg a lépéseket, nem követték azokat, s a változások csak részelemeket érintettek.
Az elmúlt évek egészségüggyel kapcsolatos eseményei, illetve a meg nem valósult várakozások és elvárások nyomán néhány ponton határozott egyetértés alakult ki az egészségügyi döntéshozók között. Leginkább abban, hogy az egészségügy helyzetén csak úgy lehet javítani, ha a változások annak egészét érintik, valódi rendszerszemléletű megközelítéssel. A legtöbben úgy gondolják, hogy nemcsak az elérni kívánt rendszer gondos megtervezésére van szükség, hanem a megvalósítás lépéseit is előre ki kell dolgozni. Abban is szinte teljes az egyetértés, hogy a kommunikáció egyértelmű és világos legyen. Ez tudja biztosítani, hogy a rendszerben dolgozók és a lakosság egyaránt lássák a változások célját, ami segíti az érintettek együttműködését. A jó kommunikáció abban is segítséget nyújthat, hogy egyéni érdekek ne akasszák meg a változásokat, se a rendszer szereplői, se a politika által.
Lantos Zoltán szerint a kutatás rávilágított arra is, hogy az egészségügy szereplői sokszor sok mindent mondanak a nyilvánosság előtt, de ha kilépnek a szerepükből, akkor sok esetben mást tartanak szakmailag jó döntésnek, s nagy tudás van mögöttük. Az egészségügy tehát a politikai viták foglya, mert ezen a területen szinte minden intézkedésben meg lehet találni azt a negatív elemet, ami kampánycélra felhasználható – szögezte le.
Be kell zárni kórházakat
A kutatásból kiderül továbbá, hogy a döntéshozók úgy gondolják: a mai orvosi elit gátja a változásoknak. A közösségi érdeket szolgáló átalakításokkal szembeni ellenállásuk óriási, saját érdekeik befolyásolják véleményüket. A megkérdezettek közül sokak szerint más szemléletű vezetőkre lenne szükség a szakmai testületek és orvostársaságok élén. Úgy látják, a mostani rendszerben az egyetemek működése is torzítja a teljesítmény egységes megítélését. Sokan megemlítették a képzés és a szakképzés hiányosságait is.
Összhang van abban is a megkérdezettek többsége között, hogy be kell zárni kórházakat, ennyit ugyanis nem lehet fenntartani és megfelelő színvonalon működtetni. Abban azonban már más-más véleményt képviselnek, hogy mi legyen a sorsa a szóban forgó fekvőbeteg-ellátó intézményeknek. Abban is egyetértés volt, hogy sok szakmában nem kell ennyi kórházi ágy. A technológia fejlődése ugyanis lehetővé tette, hogy bizonyos beavatkozásokat kórházon kívül, vagy egynapos ellátás keretében végezzenek el.
Körülbelül fele-fele arányban vélekedtek úgy a megkérdezettek, hogy a lakossági térítési díjnak – például vizitdíj formájában – az egyéni felelősség erősítésében fontos szerepe van. De hiába gondolják úgy sokan, hogy szükség lenne a vizitdíj visszaállítására, ennek a lépésnek a meghozatalát azonban senki nem vállalná. A vizitdíjügy ugyanis a népszavazás óta érinthetetlenné vált.
A válaszadók többsége úgy gondolja, hogy a politikának az egyértelmű kereteket kell meghatároznia, néhány fontos intézkedést kell meghoznia, ezen túl azonban távol kell tartania magát a döntésektől.
A többség optimista
A megkérdezettek nagy része egyetértett abban, hogy kockázatközösség és állami ellátás legyen a rendszer alapja. Egyforma arányban tartják jónak az országosan egy, illetve több – területi egységekre bontott – egymás melletti állami biztosítót. Egyesek szerint a büdzsét a területi betegségigény alapján kell meghatározni és szükség van valamilyen ellátásszervezésre, míg mások szerint egészen más elvek alapján kellene dönteni a források felosztásáról. Nagy eltérések vannak abban a kérdésben is, hogy vissza kell-e venni az önkormányzatoktól az intézményi tulajdont.
A finanszírozásban figyelembe kell venni a valós költségeket az amortizációval és a munkaerő valós költségével együtt – ezzel szinte mindenki egyetértett. Véleménykülönbség van viszont abban, hogy a büdzsét intézményi szinten, közigazgatási, kistérségi vagy országos szinten kell-e meghatározni. Szinte egyöntetű volt a megkérdezettek véleménye arról, hogy a szabályozási rendszert legalább egy éven belül nem szabad megváltoztatni.
A megkérdezettek többsége optimista, 77 százalékuk úgy gondolja, hogy 5 év múlva jobb lesz az egészségügy helyzete, ám ez a folyamat lassan fog elindulni és beérni. 45 százalékuk gondolja azt, hogy egy éven belül nem lesz változás, 35 százalékuk pedig inkább rosszabb helyzetre számít az elkövetkező egy évben, és csak 20 százalékuk szerint lesz jobb ez idő alatt.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
