Az univerzális szókincs

Ki ne tudná, hogy az Őszikék névvel Arany János kapcsos könyvbe írt, érett korú, kesernyés, bölcs szemléletet tükröző költeményeit illetjük a költő címadása nyomán. Határ Győző Télikéknek szerette volna keresztelni már életében a Széphalom Könyvműhelynek szánt kötetanyagot, amely idén látott napvilágot a költő születésének 95. évfordulója alkalmából. A mennyiségi, minőségi szempontból is nagy formátumú életművet tizenöt verskötet, tíz költői regény, öt dráma, négy esszékötet, két önéletrajzi mű és Kabdebó Lóránt vele elkészített, háromkötetes interjúregénye alkotja. Szomorúan regényes a Télikék – az utolsó évek versei című posztumusz kötet előtörténete is. Határ Győző Plasztikzacskó című utolsó előtti kötete 2006-ban, az akkori könyvhétre időzítetten jelent meg szintén a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Mezey Katalin költő, kiadóvezető levélben arra biztatta az akkor még őszi, magyarországi látogatást tervező költő-matuzsálemet, hogy küldjön még újabb verseket, amelyet a kiadó hozzátenne a Plasztikzacskó versanyagához, s Határ Győző érkezésének tiszteletére, 2006 őszén jelentetnének meg. A költő érzékelte a magyar irodalom úgynevezett fősodrához, a szocialista–liberális kormány holdudvarához tartozó alkotók és irodalomtörténészek kirekesztő magatartását, melynek következtében az ő hazai kötetei is mérsékelt, szerinte kifejezetten gyér fogadtatásban részesültek, s szkeptikusan válaszolt a felkérésre. Mégis, 2006 nyarától novemberi haláláig negyvenhárom verset küldött a kiadónak, amely a tervezetthez képest majdnem öt évvel később tudta csak megjelentetni a könyvet méltó, merített papírra nyomtatott díszkiadásban, s a költő által javasolt címen.
A posztumusz kötetről elmondhatjuk, a Télikék szókincse is univerzális, igazolva Mezey Katalin szavait, melyet egy beszélgetésből idéz a kötet utóhangjában a költő-szerkesztő: „Ami magyar szót valaha leírtak, azt te mind újra használatba vetted.” Mire Határ kapásból így felelt: „Sőt! Amit még soha le nem írtak, én azokból is…” S ez nem csupán szellemeskedő szófordulat. Ha felütjük az új kötetet, szinte dúskálhatunk Határ Győző nyelv- és rímteremtő géniuszának kincseiben „a pumpapompás nőszirom / ha rajt’ a romlás: őszi rom” – írja a többi között az Angol beszéd – két hangra című groteszk költeményben. Arratájt – mondja a költő arra, amire mindenki már azt írná csupán: ott, ahol. Ám e szójáték nem öncélú, általa a költő az élettől lassan, fokozatosan búcsúzó idős ember lelkiállapotát, fogyó energiáit érzékelteti: „öregasszony öregember sokat járdogál arratájt / pedig elveszti a Törvényerőt el a hatályt / eljátssza, elkótyavetyéli az élethez való jogot.” S a halálról is tud szójátékot: „ma bezár a bizarr bazár”.
Határ Győző különleges nyelvezete, a „Határ-Nyelvi-Univerzum” hitelesen ábrázolja az élet ezernyi színét, bizarr, groteszk játékaival enyhíti a halál különleges pátoszát, megszelídíti, barátjává teszi az elmúlást. S ez nemcsak a költészetben, hanem az életében is sikerült neki. A sokat szenvedett, 1945 előtt is, után is börtönbe zárt, 1956 után emigrációra kényszerült, a rendszerváltozás után London és Budapest között ingázó kiemelkedő alkotót nem szólította a halál, ő hívta szépen, békésen az elmúlást, s az engedelmeskedett neki. Határ Győző 2006-ban, tíz nappal felesége, életének hű társa, Prágai Piroska halála után költözött Isten birodalmába. A dekoratív, reprezentatív kötet kilencvenötödik születésnapjának esztendejében emlékezik Határ Győzőre.
(Határ Győző: Télikék – az utolsó évek versei, Széphalom Könyvműhely, 2010, 295 old.)