Fajnemesítés a jólétért

Senkit sem lepett meg különösebben, hogy a svéd jóléti társadalomban is felbukkant egy szélsőjobboldali párt, amely idegenellenes jelszavakkal végül könnyedén átugrotta a parlamenti bejutási küszöböt. A svéd társadalom régóta hordozza magával történelmi ballasztját, a Svéd Demokratáknál sokkal szélsőségesebb eszmék is kormányprogramra emelkedtek.

Svédország vizsgálatot indított az ügyben, hogyan lehetséges, hogy az eugenikateória, amellyel a náci Németország a holokausztot próbálta igazolni, széles körben elterjedt az északi államban a XX. század elején, áll a Reuters 2005-ös hírében. A mondat azonban több sebből vérzik, ahogy az egész történetben is sok a mélységesen eltemetett, szégyenteljes titok. Bár az eugenika – emberi fajnemesítési program – valóban a nácik alatt élte virágkorát, de korántsem ők kezdték, ahogy Svédország sem hagyta maga mögött a programot a második világháborúval. Az elmélet szerint mind az egyén, mind a társadalom számára kárt okoz az örökletes betegségekben szenvedő emberek megszületése és egész életen át való ápolása, így ha lehetséges, az ilyenek szaporodását kerüljük el, helyettük egészséges emberekből álljon az egészséges társadalom. A betegség jelenthet veleszületett elmebajt, de például az alkoholizmusra vagy a bűnre való hajlamot is az eugenika szerint. A svédek a múlt század húszas éveiben kezdtek el komolyan foglalkozni a programmal, amely akkoriban igencsak előremutató volt. A sterilizációs törvényt 1935-ben fogadta el a Szociáldemokrata Párt vezette kormány, amelyet az összes parlamenti párt támogatott. Három év múlva született meg a saltsjöbadeni megállapodás, amely a ma is ismert svéd jóléti társadalom alapját jelentette a munkaadók és a munkavállalók megegyezésével. A jólét azonban nem juthatott mindenkinek.
A sterilizációs program célja a jóléti társadalom számára hasznos egyének kinevelése, amely egyértelműsíti, hogy a devianciákat írmagjukban kell kiirtani. A sterilizáció lehetőségét is felajánlották kezdetben az elmegyógyintézetek lakóinak, majd elkezdett terjedni a mozgalom. Az ötvenes években már olyan fiatalokat is meddővé tettek, akik motoros bandába tartoztak, félve gyermekeik esetleges etikai kihágásaitól. A jóléti társadalom azt is szükségessé tette, hogy a sterilizálást felajánlják azoknak, akik a jövőben nagy kiadást jelentenének az államkasszának számos gyermekük miatt. Az orvosi beavatkozás elfogadása soha nem volt kötelező, az szinte mindig beleegyező nyilatkozat után történt meg, de azt sem lehet mondani, hogy nem gyakoroltak nyomást a megkérdezettekre. Az ötvenes években 15 éves lányokat a sterilizálás fejében engedtek csak ki az árvák számára fenntartott gyermekotthonokból, ahogy könnyen elveszíthette az állását az is, aki elutasította a beleegyezést. Vizsgálatokat folytattak azoknál a családoknál, ahol akár egyetlen szellemi fogyatékos is akadt, attól tartva, hogy a betegség ott rejtőzik a többieknél is, és félő, hogy továbbadja azt gyerekeinek, így a biztonság kedvéért mindenkit felszólítottak az önkéntes operációra.
A program egészen 1975-ig folytatódott, jelenlegi adatok szerint mintegy 62 ezer embert téve meddővé. Bár nem feltétlenül nőket céloztak meg, az áldozatok 90 százaléka a gyengébb nemet képviseli. A svéd kormány a programért csak 1999-ben vállalt felelősséget, s fejenként 21 ezer dollárt adott fájdalomdíjul az elvesztett jövőért azoknak, akik nem egyeztek bele az operációba, s mégis sterilizálták őket. A felelősséget a Szociáldemokrata Párt vállalta, amely egykor elindította a programot.