Az elnök élete végig veszélyben forgott a szabadító akció során is: a rendőrök kórházából a Correát kimenekítő jármű mindkét oldalán golyó ütötte nyomok jelezték: nem tréfáltak a lázadók. A zendülés ürügye a rendőrök jutalmának, néhány kedvezményének megvonása és az előléptetési rendszer szerintük hátrányos átalakítása volt. Ezért helyi idő szerint csütörtök reggel elfoglalták a laktanyákat és a dél-amerikai ország két legfontosabb repülőterét. Megtagadták a munkát, így a bűnözők és a lakosság fosztogatásokba kezdett, kihasználva az őrizet és közlekedési irányítás nélkül maradt városokban keletkezett zűrzavart. Correa bátorságról tett bizonyságot: azonnal elment tárgyalni a legnagyobb fővárosi rendőrlaktanyába, és ki is állt a lázadók elé. A rendőrök végül nem éles lőszerrel, hanem csak könnygázgránáttal lőttek a távozó elnökre, és foglyul ejtették egész kíséretét, köztük a belügyminisztert. A nap folyamán mind az országban, mind a határokon kívül felgyorsultak az események. A rendőröket alig támogatták a katonák, ezért lassanként felvették a munkát, és feloldották a korlátozásokat. A dél-amerikai nemzetek uniójának külügyminiszterei eredetileg Ecuadorban tartották volna rendkívüli ülésüket, de végül az argentin fővárosban, Buenos Airesben gyűltek össze. Az Amerikai Államok Szervezete is a törvényesen megválasztott elnök mellett tette le a voksát. Még az Ecuadorral rossz viszonyban álló Kolumbia is jelezte, csak Correát ismeri el az állam fejének. A kiszabadult államfő sajtótájékoztatóján megnevezte a puccskísérlet lehetséges szervezőjét. Correa a már két puccs szervezésében részes és államcsínnyel is eltávolított volt elnök-katonát, Lucio Gutiérrezt vádolta meg, és egy hétre elrendelte a rendkívüli állapotot.
A spanyol El Mundo egy olyan embert is megszólaltatott, aki nemcsak ismeri az elnököt, hanem azt állítja, hogy tudja, mi zajlott, zajlik az események hátterében. John Perkinst a lap „economic hitmannek”, szabad fordításban gazdasági bérgyilkosnak határozta meg. A gazdasági bérgyilkosok az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek dolgoznak. Perkins zavarba ejtő közvetlenséggel tárta fel a hatalmi érdekek mozgatórugóit: ők a nagyvállalatok érdekeit képviselve arra kényszerítik az ásványkincsekben vagy olajban gazdag országokat, hogy erejüket jóval meghaladó hiteleket vegyenek fel (a Világbanktól), aztán a csődbe ment országoktól potom áron megszerzik a nyersanyagokat. Ha nem működik ez a módszer, akkor jönnek a „sakálok”, akik pucscsokat szerveznek vagy lejárató kampánnyal szétzilálják az országot. Ecuadornak van államadóssága és olajmezője is, amit az Egyesült Államok szeretne kiaknázni, de Correa jóval többet akar érte kapni, mint amennyit Washington ajánlott érte.
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
