Itt a pillanat, mondta, hogy megteremtsük a NATO harmadik változatát, amely követi a hidegháborús első változatot, majd a második változatot, amit a berlini fal leomlása után a balkáni és afganisztáni katonai beavatkozás jellemzett. Hozzátette, most már új partnerekkel kell rendszeresen párbeszédet folytatni, mint Kínával és Indiával. Rasmussen javasolta, hogy a NATO fejlessze ki kisméretű, de „polgári jellegű” képességét, amivel hatékonyabbá tudná tenni válságkezelési rendszerét. Ugyanakkor folytatnia kell az átalakulást a nemzetközi terrorizmus fenyegetésének szem előtt tartásával. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a katonai szervezetnek korszerűsítenie kell önmagát, beleértve elrettentési képességét. Rasmussen kicsinek ítélte meg annak az eshetőségét, hogy nagymérvű katonai támadás érné a NATO-t, amely a jövőben sokkal inkább számíthat „alig látható”, de a jól látható támadásnál semmivel sem kevésbé veszélyes támadásra.
Ezzel kapcsolatban említette a nemzetközi terrorizmust, a ballisztikus rakéták terjedését, az informatikai és a kereskedelmi vonalak elleni támadásokat, mint ami érheti a Hormuzi-szoroson áthaladó kőolaj-szállítási vonalakat.
A nukleáris fegyverekre térve, Rasmussen kifejtette, a szövetségesek megtalálják a „kellő egyensúlyt” Barack Obama amerikai elnök által javasolt atommentes világ és annak szükségessége között, hogy az atomarzenál megmaradjon addig, ameddig a világban még lesznek atomfegyverek. A NATO-nak szintén kötelessége, tette hozzá, hogy ne feledje el azokat a tanulságokat, „amelyeket igen nagy áron vontunk le Afganisztánban”. Attól pedig nyomatékosan óvta a tagországokat, hogy a ma szükséges gazdasági szigor jegyében se hajtsanak végre súlyos kiadáscsökkentést a katonai fejlesztés terén.
origo.hu
Menczer Tamás: Meddig menekülsz, Peti?
