Mahmúd Ahmadinezsád rocksztároknak kijáró fogadtatást kapott Libanonban, pedig semmi különöset nem tett. Az integető-sikítozó csoport tagjait viszont a Hezbollah irányította a helyszínre, hiszen Irán számára Libanon – elsősorban annak déli része – bizony „közel-külföld”. Nem is véletlen, hogy az iráni elnök még a síita gerillacsoport vezetőjével is találkozik látogatása során.
Izrael külügyminisztériuma – ahogy lenni szokott – azonnal provokatív lépésnek nevezte az iráni elnök látogatását, Ahmadinezsád pedig – ahogy lenni szokott – a cionista ellenség szétzúzására szólított fel. Ez a térség mindennapjaihoz tartozik, semmi újdonságot nem lehet felfedezni a szavakban. Libanon ugyan független állam, de az iráni elnök látogatása bizonyos szempontból valóban provokatív. Teherán fizette ugyanis a 2006-os izraeli–libanoni háború utáni újjáépítés számláját, a pénzt pedig a Hezbollah osztotta szét az arra érdemeseknek. A másik oldalról viszont az Egyesült Államok ad hatalmas összegeket a libanoni hadsereg fejlesztésére, amely így az egész ország rendjét biztosítani tudja, kimondva-kimondatlanul versenyre kelve a Hezbollahhal. A libanoni elnök azonban pontosan tudja, hogy Dél-Libanont bolygatni nem érdemes, így inkább elfogadja, hogy parányi államának kicsinyke szelete csak névleg az övé, mosolygós vendége kicsit több, mint látogató.
Ahmadinezsád – miként az iszlám köztársaság általában – csakis előretekint, soha nem hátrálna meg. A nukleáris programjukat érintő külföldi kritikák legfeljebb dacot gerjesztenek Irán vezetésében, így egy ilyen látogatással be tudják mutatni, mennyire befolyásos is a perzsa állam. Mivel Izrael a napokban épp nem Iránnal foglalkozik, hanem saját belső problémáival, Teherán addig ütheti a vasat, amíg az meleg.
Köd, eső és fagyos reggelek - ezt tartogatja az időjárás a napokban