Török kulacsozás

Törökország a múlt héten katonai gyakorlatot tartott Kínával közösen, amelyet szemöldökráncolásokkal fogadott az Egyesült Államok. Egész eddig ugyanis Törökország légierejét elsősorban Izraellel közösen gyakorlatoztatta, a múlt heti teszteket is a zsidó állammal tervezte végrehajtani, ám a fennálló politikai problémák miatt végül Peking mellett döntött. A gond nem kizárólag Kínával van. Persze a felemelkedő erő mindenképp aggodalomra ad okot Washingtonban, a Népi Felszabadító Hadsereg fejlesztése, elemzők szerint túlságosan is ambiciózus egy csak védekezésre összpontosító országhoz képest, s az is riasztó a Nyugat szemében, hogy a kínaiak hatvanezer számítógépes konzolkalózt alkalmaznak, állítólag így készülve a kiberháborúra. A gondot inkább az jelenti, hogy Peking a közös gyakorlatra szánt repülőgépeit Pakisztánon és Iránon keresztül küldte, s tudni lehet azt is, hogy Kína és Irán között egyre erősebb a haditechnológiai együttműködés, amelybe Törökország is belecsöppent. Teherán rakétatechnológiát vásárolna Pekingtől, ha már az orosz fél nem szállította le a várt Sz–300-as légvédelmi rendszert az ENSZ-szankciókra hivatkozva. Persze Moszkva azért nem szívesen mondana le régi partneréről, ezért visszafizeti az előleget Teheránnak.
Törökország és Kína korábban már közösen kifejlesztett egy föld-föld rakétarendszert, s a Kína felé vezető iráni olajvezeték építésében is részt vesz Törökország. Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök a jövő héten látogat Ankarába, tovább erősítendő a meglevő kapcsolatot. Az egyre kifizetődőbb keleti társulás ütőkártya lehet Ankara kezében, nem is véletlenül kérdezte egy nappal korábban Recep Tayyip Erdogan török kormányfő: Az Európai Unió akarja-e tagként Törökországot, vagy sem? A 2002 óta az országot irányító Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az európai integrációt szem előtt tartó programot követ, amelyet azonban Brüsszelben (és a tagországokban) nem díjaznak, a tárgyalási fejezeteket meg sem nyitják, az egyeztetések pedig évekig húzódnak. Törökország számára sem volna örömteli, ha kelet felé kellene fordulnia a nyugati visszautasítás miatt, így vélhetőleg Ankara minden erejével azon lesz, hogy a lehető legtöbbet szerezze magának kétkulacsos politikájával, de a végső voksot senki mellé nem húzza be.