Üzenet a forradalom faltalan fogságából

Első, 1991-es, Magvető kiadós megjelenésének évében A menyasszony vetkőztetése című, költőien erotikus, esszéisztikus, belső monológokkal dúsított Kárpáti Kamil-regényt akkori szerkesztője az év könyvének nevezte. E gazdag, önéletrajzi ihletésű műben a letagadhatatlanul költő-prózaíró lenyűgöző szintézist teremtett szülőhelye, Pesterzsébet, valamint Itália, Recsk, Kistarcsa, Vác emlékképeiből és az 1956-os forradalom és szabadságharc megidézéséből. A művet néhány elragadtatott kritikától eltekintve dermedt (agyon)hallgatás övezte. A napokban, a forradalom évfordulójára időzítve jelentette meg a második kiadását a Stádium Kiadó.
A regényből egy sokat szenvedett humanista művész életútja tárul elénk.
Kárpáti Kamil író, költő 1929. május 4-én született, 1949-ben tartóztatta le az ÁVO. 1956-ig Recsken, Kistarcsán, Vácott raboskodott megalázó, embertelen körülmények között. Nagy Imre első kormánya idején, a viszonylagos enyhülést kihasználva szerkesztették össze a váci börtönkápolna kertjében a Füveskert-antológiákat Tóth Bálint, Tollas Tibor, Szathmáry György, Béri Géza és 1956 költő mártírja, Gérecz Attila közreműködésével. Mindnyájukat a forradalom szabadította ki, Kárpátit 1956. október 30-án nyomban kinevezték a Politikai Foglyok Szövetsége napilapjának főszerkesztőjévé, de Kádár Jánosék még az első szám megjelenése előtt „taposatták szét az oroszokkal a forradalmat”; „falak nélküli börtönbe” zárta őt a hatalom. Még az első verskötete is jóval az 1963-as amnesztia után, 1966-ban jelent meg. Második könyvét 1971-ben kénytelen magánkiadásban sajtó alá rendezni, ami a Kádár-korszakban önkéntes gettóba záratásnak számított politikai, szakmai értelemben is. A cím ihletője Max Ernst A menyasszony öltöztetése című képe. Az író lidérces álmokkal, képzőművészeti élmények érzékletes leírásával, barokkos gyermekkori emlékekkel fűszerezve írja meg egy velencei–firenzei amatőr színházi körút zaklatott történetét is. A főhős mint antikommunista alkotó, a szabadság apostola nem tehet mást, engedi, hogy a színpad egyik tagja „disszidáljon”, s ennek még a nyolcvanas évek második felében is tragikus következményei vannak. A végkifejletben átéljük azt a különös, borzongató élményt, amikor egy önéletrajzi ihletésű regény írója „megöli” főhősét, azaz elvileg önmagát. Meg kell tennie, hiszen így igazán hiteles az üzenet a falak nélküli börtönből. A visszapillantó szerkezetű, gazdag nyelvezetű, filozofikus remeklés erkölcsi csúcspontján 1956, a magyar nép tiszta forradalma áll. Reméljük, hogy a szintézisregény a rangos életműre is ráirányítja az olvasók és a szakma figyelmét.
(Kárpáti Kamil: A menyaszszony vetkőztetése. Stádium Kiadó, 2010, 407 oldal, 3990 Ft.)