Irán hatékony nejlonzacskói

Hamid Karzai elismerte, hogy pénzt kapott Irántól, de hangoztatta, szó sincs csúszópénzről, a támogatás teljesen legális segélyként jutott tanácsadójához. Teherán ugyan felháborodottan tagadta, hogy létezett volna az eurókötegekkel degeszre tömött nejlonzacskó, de kizárni nem lehet, hogy Irán igencsak aktív a színfalak mögött.

Irán számára Afganisztán „közel-külföld”, erre is hivatkozott Teherán az incidensre reagálva, mondván, Afganisztán megsegítése számukra erkölcsi kötelesség. Vélhetőleg az emberbaráti segítség mellett Iránnak célja is van azzal, hogy az afgán elnök főtanácsadóját megajándékozza. Az iráni támogatás nemcsak Umar Daudzainak jár, hanem több befolyásos ország döntéshozójának is. Az afganisztáni háborúban a nyugatiak találtak több iráni fegyvert a táliboknál. Ezt a kapcsolatot Teherán tagadja, ám az biztos, hogy Iránnak Afganisztánnal szemben komoly ütőkártyát jelent, hogy az összes jelentős kereskedelmi útvonal iráni területen fut, így az ópiumot is Iránon keresztül csempészik Nyugat-Európába.
Irán részvétele az iraki síita csoportok felfegyverzésében és kiképzésében régóta ismert. A milíciák két helyről kapnak fizetést, Irántól a nyugati megszállók kiűzéséért cserébe, a nyugati megszállóktól pedig azért, hogy letegyék a fegyvert. Az Antiwar.com 2007-es cikke szerint Dijala tartományban 25 törzset fizettek ki az amerikaiak, akik így terroristákból szövetségesekké váltak. Annak idején a Mahdi Hadserege nevű, iraki befolyásos síita gerillacsoportnak is valószínűleg volt iráni háttere, s a jelenlegi iraki politikusok jó része is érintett.
Teherán keze nyoma felfedezhető az Arab-öböl olajmonarchiáinak viselkedésén is. A nem éppen megbonthatatlan egységű Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjai Iránt nem hívják meg maguk közé, a perzsa állam valahogy mégis ott van. Bahrein épp vasárnap tartott választásokat, amelyet végig beárnyékoltak a kvázi puccskísérlet pénteken kezdődő tárgyalásai. Huszonhárom ember áll bírái elé, akiket azzal vádolnak, hogy megpróbálták megdönteni a síita többségű ország szunnita uralkodóházát. Nem érdemes elfeledni, hogy Bahrein ad otthont az Arab-öbölben szolgálatot teljesítő amerikai 5. hadiflottának, az uralkodó pedig régi szövetségese Washingtonnak. A síita vezetők letartóztatásakor és valószínű megkínzásakor a kormány tagjai nem mondták ki, de azt sejttették, hogy a felbujtó az öböl túlpartjáról érkezett. Bahrein szomszédja, Katar visszafogja magát, ha Iránról van szó, mivel gázkincse miatt szorosan együttműködik vele, de támogatja azt a GCC-indítványt, hogy a Hormuzi-szorosnál található három szigetet Irán adja vissza az Emírségeknek.
A pénz útja ugyan nem látható tökéletesen, de egyértelmű az iráni támogatás a dél-libanoni Hezbollahnak. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök a napokban járt Libanonban, át is nézett Izraelbe, amelynek túlsó felén szintén iráni fegyverekre leltek többször a Hamász rakétatámadásai után.