Az új bazilika. XVI. Benedek pápa 2010. november 7-én a Születés kapuja előtt celebrált pápai szentmiséje keretében bazilika rangra emelte Antoni Gaudí befejezetlen remekművét, a Sagrada Familiát (Szent Család). Az UNESCO, az ENSZ kulturális szervezete 2005-ben a világörökség részének nyilvánította az egyedülálló katalán templomot, 2007 óta pedig már Spanyolország tizenkét legnagyobb kincsének egyike is. Az építész, Gaudí 18 tornyot tervezett a bazilikának: tizenkettőt az apostoloknak, négyet az evangélistáknak – az utolsó kettőt pedig Jézusnak és a Szűzanyának. A legalacsonyabb torony 98 méteres, a Jézusnak szánt utolsó torony pedig százhetven méter magas lesz, és mindegyik belsejében 84 közönséges vagy csőharangot helyeznek el.
A tervek szerint 2026-ban fejezik be a templomot, és valószínűleg ekkor avatják boldoggá Gaudít is, halálának századik évfordulóján.
Az építkezés. Napjaink toronyházaihoz hasonlítva végeláthatatlanul hosszúnak tűnik az építkezés, pedig a középkor gótikus székesegyházai sem épültek sokkal gyorsabban – példa erre a 621 évig épülő kölni dóm. Ami a Sagrada Familiát illeti, Josep Maria i Bocabella barcelonai könyvkereskedő megbízására 1882. március 18-án helyezték el az eredetileg neogótikus épület alapkövét, és az első építész, Francisco de Paula del Villar y Lozano ilyen templomot is tervezett. Aztán a következő évben egyik munkatársa, a fiatal, mindössze 31 éves Gaudí kapta meg a megbízást. Gaudí teljesen átdolgozta a terveket, és a XIX–XX. század fordulóján már népszerű szecessziós stílusban folytatta a munkálatokat egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig. Sajátos tervezői munkamódszere miatt halála után nehézségekbe ütközött az építkezés folytatása, mert előbb meg kellett találni folyamatosan és másokkal való egyeztetés nélkül átdolgozott terveit. Gaudí azért folyamodott ilyen sűrűn az átdolgozásokhoz, mert gyakran elfogyott az építésre szánt pénz, így bőven jutott ideje a tervek folytatására vagy módosítására.
Antoni Gaudí 1852. június 25-én ötgyermekes család utolsó gyermekeként született. A beteges, de igen tehetséges fiatalember pályája akkor kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor a gyáriparos és politikus Eusebi Güell felfigyelt az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatott művére. A dúsgazdag Güell felkarolta az ifjú építészt, elhalmozta megbízásokkal, és nem döntött rosszul, mert ezen alkotások – például a Güell-park és a Güell-ház – ma már a világörökség listáján szerepelnek. Az élete végéig nőtlen Gaudíról viszont a legtöbb embernek fő műve, a barcelonai Sagrada Familia jut eszébe. 1910-től egészen 1926. június 10-én bekövetkezett haláláig kizárólag a Szent Család engesztelő templomán dolgozott, vagyonát rááldozta, saját külsejét is elhanyagolta: az utolsó években inkább emlékeztetett koldusra, mint a templom tervezőjére. Ezekben az években mondta: „Meghaltak nagy barátaim, se családom, se ügyfeleim, se vagyonom, se másom. Így már egészen a Sagrada Familiára szentelhetem minden időmet.”
A katolikus egyházfő látogatása nem nélkülözte a politikai jellegű konfliktusokat. Már Spanyolországba tartva meglepte a spanyol szocialista kormányt, amikor a repülőgépről küldött üzenetében párhuzamot vont az 1930-as évek harcos spanyolországi antiklerikalizmusa és a jelenlegi kormány tevékenysége között. 2005 nyarán ugyanis José Luis Rodríguez Zapatero kisebbségi szocialista kormányának javaslatára a madridi alsóház engedélyezte Spanyolországban az egyneműek házasodását. Tavaly év végén és idén is újra könynyítettek a váláson és a magzatelhajtás szabályozásán könnyedén kijátszható látszatkorlátokkal, mert lehetővé tették a 16 éves gyermeklányoknak is a nem kívánt gyermek művi vetélését. Nem véletlen, hogy a pápa Santiago de Compostelában és Barcelonában is szót emelt szentbeszédeiben az élet és a család, illetve a férfi és nő között köttetett házasság védelme mellett. A Sagrada Familia előtt zajló szabadtéri ceremóniának kiválasztott helyszín is éppen erre utalt: a Születés kapuja előtt zajlott a szertartás.
XVI. Benedek igyekezett gesztusokat tenni a katalán tartomány lakosainak: a szentmisék közben gyakran váltogatta a nyelveket, és hol katalánul, hol gallego nyelven, hol spanyolul szólt a hívekhez. Mindez kevésbé hatotta meg a pápalátogatás ellen tiltakozókat, hiszen Barcelonában és a spanyolországi vizit másik helyszínén is előfordultak a pápalátogatás ellen szerveződött tüntetések: a résztvevők hol a látogatás költségeit sokallták, hol egymással csókolózó melegek provokálták a pápát, főleg akkor, amikor a pápamobillal vonult a katalán székhely utcáin. (S. T.)
origo.hu
Így Magyar Péter lejtmenete nem áll meg
