Az idei esztendő első nyolc hónapjában kevesebb gyermek született, mint 2009 azonos időszakában. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes adatai szerint január és augusztus között
60 378 gyermek látta meg a napvilágot, 4091-gyel, azaz 6,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 85 602 volt, ami 1,8 százalékos, 1543 fős csökkenést jelent a tavalyi év hasonló időszakához képest.
A születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint a halálozásoké, ennek eredményeként természetes fogyásról beszélhetünk, ami január és augusztus között 25 224 főt tett ki. Ez 2548-cal, azaz 11,2 százalékkal magasabb a 2009-es adatnál. A KSH becslése szerint azonban a tényleges népességfogyás az említettnél valamivel kisebb mértékű, 15 ezer fő körüli.
*
Ennek oka, hogy – noha a szakemberek a bevándorlás tartós csökkenését vetítik előre – még mindig többen érkeznek hazánkba, mint ahányan elköltöznek innen. A pozitív vándorlási egyenleget figyelembe véve a népesség lélekszáma augusztus végén 9,999 millió fő volt.
A statisztikai hivatal adataiban némi bizonytalanságot jelent a migráció, amelyről kevés a hivatalos adat. A lakosságszámról ennél pontosabb képet azonban csak a 10 évenként – legközelebb jövőre – esedékes népszámlálásnál remélhetünk. Az 1990-es cenzusnál 10,375 millió főt, míg a 2001-esnél 10,2 milliót írtak össze. A legutóbbi kettő népszámlálás hozott némi meglepetést is: húsz éve például 200 ezerrel kevesebb, míg 10 éve 200 ezerrel több személyt számláltak meg, mint amennyi a korábbi népszámlálás adatainak továbbvezetéséből várható volt.
Évtizedekig csak hallgattuk, hogy évente egy kisváros lakosságával lettünk kevesebben, ám eközben mindig tízmillió felett maradt a lakosságszám. Ez most – 50 év után először – csökkent a lélektaniként emlegetett tízmilliós határ alá. Mint azt Kamarás Ferenc, a KSH demográfusa lapunknak elmondta: Magyarország lakossága 1880 és 1980 között megduplázódott. 1960-ban lépte át a 10 milliót, s 1981-ben „tetőzött” 10,71 millióval. Ez volt a mai ország területén valaha mért legnagyobb érték. Akkor azonban fogyásnak indultunk, s 1992 kivételével a csökkenés máig folyamatos.
A népességfogyás akkor kivételes jelenség volt a világon, ma már azonban közel sem számít hungaricumnak – írja Hablicsek László demográfus egy tanulmányában. Az ENSZ adatai szerint 2000 és 2005 között a világ 24 országában csökkent a lélekszám, köztük szinte minden, Elbától keletre eső európai országban. Ezeknek az államoknak azonban az együttes részesedése a világ népességéből nem éri el az öt százalékot.
A termékenységi mutatók tekintetében az EU 27 tagállamát vizsgálva Romániával holtversenyben állunk a 24–25. helyen. Csak Szlovákia és Lengyelország található mögöttünk a rangsorban. A jelenség ugyan nem magyar sajátosság, csak míg a hazánkhoz hasonló államok túlnyomó többségében már növekedést figyeltek meg az elmúlt években, addig Magyarországon ennek jelei sem mutatkoznak – fogalmazott lapunknak egy tavalyi interjúban Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója. Pedig már évekkel ezelőtt kedvező trendre számítottak a szakemberek nálunk is. Nem ok nélkül, hiszen az 1975 körül született, nagy létszámú korosztály – akiket Ratkó-unokáknak neveznek – a közelmúltban a harmincas éveibe lépett.
A születésszám apadásának egyik fő oka egyébként, hogy a családok addig halogatják az első gyermek megszületését, amíg már nem lesz idejük másodikra. A statisztikai adatok is alátámasztják, hogy egyre későbbi életkorra tolódik a szülővé válás: míg 1990-ben az első alkalommal szülő nők több mint háromnegyede 25 év alatti volt, ma ez az arány már alig éri el az egynegyedet. Kérdés, hogy a szóban forgó korosztály nem is tervez több gyermeket, vagy szeretne ugyan, csak éppen tervei valamilyen oknál fogva nem valósulnak meg. Választ adhatnak erre azok a korábbi kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a fiatal párok átlagosan több mint két gyermekre vágynak Magyarországon, ám a jelenbeli termékenységet az 1,3-es gyerekszám (azaz 10 párnál 13 gyerek) jellemzi.
Rosszabb lenne a helyzet, ha a megfelelő korban lévőknek eleve nem lenne szándékukban annyi gyermeket nemzeni, amennyivel visszafordítható a társadalom elöregedése. De Magyarországon nem ez a helyzet. Ez azért lényeges, mert Európában az elmúlt évtized egyik fontos kutatási eredménye az volt, hogy az egyes országok hasonlóan alacsony termékenysége jelentősen eltérő kívánt gyermekszám mellett alakul ki – nyilatkozta Spéder Zsolt. Egy 2005-ös nemzetközi vizsgálat (Eurobarometer) szerint kilenc olyan EU-tagállam volt – köztük például Németország –, ahol az egy élet alatt összesen kívánt gyermekek száma átlagosan nem érte el a kettőt. Magyarország nem tartozott ezek közé.
Érdekes, hogy miként alakul a világban a gyermektelenek aránya. Meddőség miatt a nők négy-öt százaléka nem tud utódot világra hozni. Néhány országban mégis sokkal több olyan nő él, aki soha nem szül. Az Egyesült Államokban például húsz, míg Németországban harminc százalék az arányuk. Ez a biológiai okokon felül részben tudatos döntésükkel, részben pedig a gyermektelenségbe való belesodródással magyarázható. Magyarországon ugyan a tudatos gyermektelenség még most sem komoly mértékű, ám a jelenség biztosan jóval gyakoribb lesz a mostani harmincas korosztálynál, mint az előző generációknál – mondta Spéder Zsolt.
A halálozási mutatók ugyan javultak némiképp Magyarországon, ám ennek ellenére már nem igaz, hogy csak a fejlett észak-, nyugat- vagy dél-európai országokhoz képest vagyunk lemaradásban. Például a férfiak halandóságát tekintve – a volt szovjet utódállamokat leszámítva – a kelet-közép-európai országok is leköröztek minket, a nőké pedig a cseh– lengyel és a bolgár–román szint között van. Noha a javulás az 1990-es évek végétől folyamatos, jelenleg mind a férfiak, mind a nők halandósága igen magasnak tekinthető nemzetközi összehasonlításban – írja a Demográfiai portré 2009-es kötetbeli tanulmányában Kovács Katalin és Őri Péter demográfus. Az országon belül különösen az északi, északkeleti és dél-dunántúli megyékben rossz a helyzet. Az iskolai végzettség szerinti különbségek is jelentősek, s a rendszerváltás óta tovább mélyültek. A Demográfiai portré 2009 című kiadványban az olvasható: a halálozási adatok nagymértékű javulása esetén sem remélhető, hogy évente 110 ezernél kevesebben távoznak hazánkban az élők sorából, ami azt jelenti, hogy a természetes fogyást az élettartam növekedése önmagában nem is lenne képes megállítani (az ugyanis aligha remélhető, hogy 95-100 ezernél több gyermek jön majd világra évente), ahhoz a születések számának is jelentősen emelkednie kellene. Csakhogy a kilátások rosszak, az elkövetkező húsz évben egyre kisebb létszámú korosztály lép majd szülőképes korba, tehát a születések számának további csökkenésére kell számítani.
A születések számának csökkenése és az emelkedő átlagos élettartam miatt nő a népességen belül az idősek aránya. 1990 elején még 2,9 millióan voltak a 20 évnél fiatalabbak, 2009-ben viszont már csak 2,1 millióan. Ez a korosztály ma 21 százalékát teszi ki a társadalomnak – ez 2030-ra 19-re is csökkenhet –, szemben a két évtizeddel ezelőtti 28 százalékkal. Magyarországon a jelenlegi 22 százalékról 26-30 százalékra nőhet az idősek aránya 2030-ra.
origo.hu
Diákhitel-korrupció: újabb büntetőeljárás miatt is kikérhetik Magyar Péter mentelmi jogát az EP-től?
