Francia-, spanyoltudása és briliáns stílusérzéke a kiváló műfordítót nélkülözhetetlenné avatta szakmájának minden területén. 1950–1957 között angol–francia szakos tanárként kereste a kenyerét, majd 1985-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem spanyol tanszékének népszerű előadója volt. Példaértékű pontosságának és stílusbeli szabatosságának köszönhetően mindmáig az Európa Kiadó, valamint a Corvin Kiadó élő legendájának számít. A rendszerváltozás után öt évig brazíliai nagykövet, haláláig a Magyar Írószövetség műfordító szakosztályának elnöke, valamint a Magyar Pen Club főtitkára volt.
Számos esszé, tanulmány, szépprózai írás mellett Benyhe János alkotói tevékenységének vezérhajója a műfordítás. A spanyol–amerikai irodalom egyik alapművével, Jorge Amado Zsubiabá című regényével kezdte pályáját, s folytatta remekművek sorozatával, amelyeket munkájának köszönhetően olvashat a magyar irodalombarát ma is az eredetivel egyenrangú változatban. Sorolhatnánk ifjúságunk általa fordított nagy olvasmányait: Camus A hűtlen asszony, Jonas, vagy a mester dolgozik, Maupassant A főnővér huszonöt frankja, Az olajfás című elbeszéléseitől Bandello, Cervantes, Alarcón, Lorca, Borges, Llosa, Amado műveiig, és ez csak a jéghegy csúcsa.
Tavaly készült el azzal a regényfordítással, amelyet minden korábbi munkájánál fontosabbnak tartott, amire 1963 óta készült, de a szocialista cenzúra nem engedte át. Az argentin Julio Cortázar Sántaiskola (Rayuela) című műve a modern irodalom, az avantgárd rajongói számára olyasfajta alapműve a hatvanas éveknek, mint a századelőn Joyce Ulysses című megaregénye volt. E hétszáz oldalnyi remeklés, a modernizmus kultikus regénye feltette a koronát Benyhe János, minden idők egyik legnagyobb magyar műfordítójának az életművére.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
