Az anyagból kiderül, hogy 2008 és 2010 júniusa között a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák kis- és középvállalatok csupán 0,001 százaléka kapott az EU által nekik szánt pénzből. Az összesen 15 milliárd eurót azért juttatták a bankoknak, mert 2008-ban kiderült, hogy a kis- és középvállalkozások a hitelezéseket is érintő válság miatt piaci alapon nem tudtak kölcsönhöz jutni. A gyorssegélyt elsődlegesen az Európai Beruházási Bank (EIB) szervezte oly módon, hogy a pénzt hitelösszegeket közvetítő intézményeknek – legnagyobb részben kereskedelmi bankoknak – utalta át, amelyektől azt várták, a számukra elküldött forrásokat saját összegeikkel kiegészítve adják tovább a kisvállalkozásoknak.
*
A Bankwatch december 8-i jelentése szerint azonban egyáltalán nem ez történt. A közvetítő kereskedelmi bankok stoppolták a pénzt, saját készpénzállományukat növelték vele, és nem továbbították azoknak, akiknek az unió azt szánta. Hitelt annak ellenére sem nyújtottak, hogy egyes bankoknak több mint két évük volt az összegek kölcsönzésére – írja a jelentés. Az EIB által rendelkezésre bocsátott 15 milliárd eurónak eddig csak a 69 százalékát adták tovább, de ez is csak „optimista” számítás – állítják a jelentés készítői. Magyarország és Lengyelország esetében ráadásul az a fura helyzet állt elő, hogy 2008-ban és 2009-ben az EIB készpénzéből mind kisebb számban továbbították a kölcsönöket.
A jelentés egyik táblázata bankokra lebontva mutatja be az általános kölcsönök nagyságát és azt, hogy ebből mennyit, hány esetben kölcsönöztek. A táblázatban szereplő Magyar Külkereskedelmi Bank csupán két esetben adott kölcsönt, és a két hitelösszeg átlagos nagysága 10 millió euró volt. Összehasonlításként a szlovák Unicredit Leasing Slovakia GL például 1407 esetben nyújtott átlagosan 49 751 euró értékű kölcsönt.
A Bankwatch szerint valószínűnek, hogy a közvetítő bankok szigorították hitelfeltételeiket. E bankok nehezen jutottak olcsó pénzhez, és így az EIB-től kapott összeg jelentősen segített likviditási helyzetükön. A jelentés szerint a közvetítő bankok a lehető leghosszabb ideig akarták maguknál tartani az uniós forrásokat. Maga a csomag célja az volt, hogy a gazdaság kis- és középvállalkozási szektorát ösztönözze, de ehelyett a közvetítőket ösztönözte. Noha a jelentés a kelet-közép-európai térségre összpontosít, a jelek arra mutatnak, meglehetősen hasonló helyzet alakult ki Európa nyugati felének egyes országaiban is. Írországban például a helyi cégek szintén alig részesültek az EIB által a közvetítő bankokon keresztül elindított összegekből. A jelentéstevők megjegyzik azt is, több hitelfelvevő vállalkozás panaszkodott arra, hogy a kölcsönöket túl drágán adták.
A jelentés azt is megállapítja, hogy 30 globális kölcsönből csupán négyet juttattak el maradék nélkül kis- és középvállalatoknak. Ami Magyarországot illeti, egy 20 millió eurós globális kölcsönöszszeget csupán két egyéni vállalkozás kapott meg. A statisztikai adatok szerint az Európai Unióban összesen 20,7 millió kis- és középvállalkozás működik, amelyeknek tehát elenyésző hányada részesülhetett csak az ösztönzési csomagban.
A jelentés kitér több térségi bank esetére. Így a magyarországi Volksbank Hungary GL II a gazdasági válság kirobbanása idején, 2008. november 14-én kapott 30 millió euró összegű globális kölcsönt. Ennek ellenére e banktól 2010. júniusig csupán egyetlenegy kisvállalkozás kapott kölcsönt. De a magyarországi CIB GL III se tudott eddig „túladni” az EIB-től kapott kölcsönösszegen annak ellenére sem, hogy azt még korábban utalták át neki.
A jelentés azt a kérdést is felteszi, vajon az EIB, amelyik célzott módon közvetlen segítséget tud nyújtani a szükséget szenvedő szektoroknak Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban, miért nem képes ugyanerre Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország esetében.
origo.hu
A Puskás Aréna ad otthont Magyarország története legnagyobb diplomáciai eseményének
