A magyar író jövőjéről beszélünk

Tisztújítás volt szombaton a Magyar Írószövetségben: a legnagyobb és legreprezentatívabb íróegyesület elnöki posztjára Szentmártoni János József Attila-díjas költőt, írót, esszéistát, a szervezet választmányának legfiatalabb tagját választották meg.

Szentmártoni János elnökké választásának a többség azért örül, mert szimbolikus értékű, hogy a korábbi gyakorlattal szemben nem idősebb, tekintélyes alkotó, hanem fiatal, tehetséges, mégis hagyománytisztelő költő a tisztség betöltője. Amikor felkeresték pályatársak, hogy vállalja a jelölést a Magyar Írószövetség elnöki posztjára, nem akart hinni a fülének, hiszen az írószövetségnek még soha nem volt negyven év alatti elnöke. Aztán, amikor kiderült, hogy sokan nagyon is komolyan gondolják a jelölését, elkezdte tanulmányozni a Magyar Írószövetség történetét, jelen- és jövőbeli lehetőségeit. A múltról köztudott, hogy a Magyar Írószövetség nagy szerepet vállalt az ’56-os forradalom és a ’89-es rendszerváltás szellemi előkészítésében. Szentmártoni János úgy érzi, hogy tőle a szövetség, a szakma és az olvasó koránál fogva is inkább a jövőbe tekintést várja.
– Szükség van egy szervezetre, amely egységesen képviseli az írók érdekeit, kiváltképpen egy olyan új kormány idejében, amely a nehézségek dacára is művészbarát akar lenni – véli Szentmártoni, aki az utódnevelésre is nagyobb hangsúlyt helyezne a korábbinál. Tény, hogy az elmúlt években nagyon sok fiatal tehetség tűnt fel a szervezet horizontján, de ezt a tendenciát tovább kell erősíteni.
– Induló költő koromban biztonságot, fészekmeleget kaptam az írószövetségtől. Pályakezdőként szerkesztő lehettem a Magyar Naplónál. Ezt szeretnénk biztosítani a mostani fiataloknak is, az új technikai eszközök segítségével, amelyekre húsz éve még nem lehetett építeni. Az idősebb generáció életművének népszerűsítésében is számítunk a fiatalok aktivitására – mondja az új elnök. Az, hogy ki kell lépni az írószövetség falai közül, nemcsak a világháló meghódítását jelenti, hanem közvetlen közönségszervezést, egy korszerű imázs kialakítását is.
– Ha a Magyar Írószövetség jövőjéről beszélünk, akkor a magyar író jövőjéről beszélünk – szögezi le Szentmártoni, akinek eltökélt szándéka, hogy harcolni fog a Magyar Írószövetség megnyirbált tekintélyének helyreállításáért: többek között, hogy ne csak szakmai, hanem szociális érdekvédelemben is megerősödjön a szervezet, és hogy síkra szálljon az egységes, Kárpát-medencei magyar irodalomért.
Arra a kérdésre, mi lesz az első konkrét lépése, Szentmártoni János kijelenti: a gazdasági biztonság helyreállítása mellett már idén decemberben napirendre kell tűzni a székházproblémát, hiszen 2012-ben lejár a tízéves bérleti szerződés. Az elnök haladéktalan tárgyalásokat szeretne kezdeményezni a kulturális kormányzattal az élő együttműködésről: például, hogy miként tudna segíteni a szövetség az uniós év munkálataiban. – A korábbinál jóval offenzívabbá kell válnunk. Nem szabad reménykedve vagy sértődötten arra várni, hogy megkeressenek bennünket a potenciális támogatók. Nekünk, magunknak kell szívós kitartással konstruktív kapcsolatot építeni a kormányzattal, a médiával, a társszervezetekkel – mondja.
A közelmúltban a többi írószervezettel folytatott tárgyalásokat Szentmártoni pozitívan értékeli, mint mondja, a Magyar Alkotók Országos Egyesülete kezdeményezte, hogy a szervezetek egy asztalhoz üljenek, és közösen forduljanak a kulturális kormányzathoz. – Fontos, hogy az irodalom képviseletét egységesen lássuk el, de először az írószövetség belső ügyeit és társadalmi szerepét kell rendbe tenni, mert hiszem, hogy ettől függ a magyar irodalom jövője – összegez a szövetség újonnan megválasztott elnöke.