Jordániát csak csodálni lehet, ha ránézünk a térképre. Északkeleten Irak, északnyugaton Szíria, dél felé Szaúd-Arábia határolja, nyugatra pedig ugyebár Izrael, vagyis Ciszjordánia, amely ennek az államnak volt a része 1967-ig. Hiába a gondokkal küzdő szomszédok, Jordánia csendes, békés, barátságos. Ehhez persze nem lehet ölbe tett kézzel ücsörögni, dolgozni kell keményen, védeni a határokat, s közben a diplomáciát is csúcsra futtatni. Amíg pedig az ország hivatalos döntéshozói a békét tartják fenn a zűrzavaros térségben, a vendégeket egész évben várják.
Jordánia nyilván nem csak Ammán, ahogy Magyarország sem csak Budapest. Ammán tényleg gyönyörű, hangulatos és varázslatos város, gond nélkül el lehet tölteni ott egy hetet, de ha kevés az időnk, jobb, ha inkább elindulunk dél felé, Petrába. Igen, itt van az a kanyon, amelynek a végén látható a rózsaszín templom, ott pedig egy öreg templomos őrzi a Szent Grált. Legalábbis ez volt az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmben, az utolsó jeleneteket ide helyezték, Harrison Ford és Sean Connery pedig erre vágtatott el. Az árusok ma is hálás szívvel emlékeznek a legendás archeológusra, természetesen lehet barna bőrkalapot kapni, érdekes, ostort nem, pedig vinnék, mint a cukrot. A nyugati turista a valószínűtlenül rózsaszín romvárosba érve fedezi fel magában a nabateust, és ha nagyon-nagyon nyugatról jött, akkor itt vesz magának egy teljes arab öltözéket, amelyet a vécében át is vesz, s így járja be azt az utat, amelyet neki kijelöltek. Fél óra oda, az étteremben iszik egy sört, majd vissza, utána be a szállodába hulla fáradtan, kényelmetlenül mozogva a nem rá szabott fehér lebernyegben. Ha viszont nem fél a fáradságtól, akkor elindul a számtalan lépcső egyikén fölfele. A jordániai túravezetők úgy ismerik Petrát, mint a tenyerüket, ha pedig elég kalandvágyók, akkor meg tudják mutatni a rég elhagyott város kevesek által látogatott csodáit is. A bejáratnál álló kincstár mellett itt van még hat négyzetkilométernyi kézzel kivájt síremlék, szivárványszínű termek, évezredes domborművek, így lehet válogatni, csak lelkesedés, bizonyos erőnlét és egy jó vezető kell. No meg mostanság sietni sem árt, mert viszonylag korán lemegy a nap, sötétben pedig nem jó lejönni a sziklák közül.
Hiába a szerencsés klíma, a nap kíméletlen, és itt is úgy nyugszik le, ahogy nálunk, csak annyival barátságosabb, hogy előtte ad egy kis meleget. Pont annyit, hogy érdemes legyen meglátogatni Jordánia 27 kilométeres tengerpartjának valamely szegletét. Ez tényleg nem sok, ráadásul ebből le kell venni a haditengerészet bázisát, a kikötőt és az ötcsillagos szállodák magánstrandjait (persze csak ha nem ott szállunk meg, vagy nem vagyunk matrózok, esetleg katonák). Aki kifekszik a partra Akabánál, jobbra láthatja az izraeli Eilatot, balra, nagyon-nagyon koncentrálva és a képzelőerőt is felhasználva Szaúd-Arábiát, szemben pedig a Sínai-félszigetet, Egyiptom földjét. Ha pedig éjszaka a fürdőző megnézi, mit is csinálnak a helybéliek ebben az üdülőfalunak azért nagyon nagy városban, láthatja, hogy a szomszédoktól jöttek elegen. Főként az szúr szemet, hogy a tengerpart melletti üres telkeken minden olyan, mint egy mobiltelefon-reklám, egész emberi hangyaboly, s mindenki telefonál. Nem reklámfilmforgatás, és nem is kandikamera. Egyiptomiak beszélnek itt, akik a tenger közvetlen közelében még használni tudják hazájuk hálózatát, egy utcával feljebb már jön a jordán szolgáltató nemzetközi percdíjakkal. Ez arrafelé régi probléma, a mobilszolgáltatók átnyúlnak az országhatárokon, kicsit olyan érzést keltve, mintha így is folyna a birkózás, láthatatlanul, rádióhullámokon, azt bizonygatva, hogy melyik part kié. A Jordán mentén, azaz a határon percenként érkeznek az üzenetek Izraelből, az ottani szolgáltató üdvözli a vendéget. A Holt-tenger azért nagyobb, kevesebb a politika is.
A világ legsósabb vizű tavának is két gazdája van, de lehetne hármat is számolni. A nyugati partja Izrael fennhatósága alatt áll, de legnagyobb része Ciszjordániában található. Ez onnan is látszik, hogy nagyon szegényesen van kiépítve a part, senki nem álmodik szállodát egy olyan helyre, amely bármikor elveszhet Izrael számára. Jordániának ilyen gondja nincsen, a problémát inkább az okozza, hogy miként tartsa helyben a vendégeket.
A Holt-tenger azért nem a Balaton, itt nem élnek emberek, se állatok, se növények. A legszigorúbb és legszárazabb sivatag, közepén egy csalóka, a felüdülés ígéretével csábító tengerrel, amely jól becsap a végén, mert nem is igazi víz, hanem egy sóoldat. A jordániai turisztikai szakemberek erre rájöttek, a szállodák pedig elkezdtek nőni. A céljuk vélhetőleg az volt, hogy a vendégeket úgy tudják kiszolgálni, hogy azok semmiképp ne akarjanak kiugrani a szomszédos faluba egy szendvicsért, hanem mindent megtaláljanak a falakon belül. A Holt-tenger partján lévő szállodák inkább üdülőfalvak, hatalmas kiterjedésű oázisok. Mesterségesek ugyan, de roppant ízlésesek, s az árlapot megtekintve sem kell feltétlenül a szívünkhöz kapnunk.
Jordánia most várja a telet. Akkor náluk esik a langyos eső, csendesen, barátságosan. Rendnek kell lenni.
Jó szomszédság. – Jordániának nagy lehetőséget rejt a 2022-es katari futball-világbajnokság, természetesen megkeressük a lehetőséget a szurkolók idecsábítására a világesemény idején – mondta lapunknak Ahmad Kraisan. A Jordán Turisztikai Hivatal regionális médiamenedzsere elmondta, épp Katarból visszatérve kapta a hírt a FIFA döntéséről, s bár a világbajnokságig még tizenkét év hátravan, meg fogják találni az együttműködési lehetőségeket. Addigra Akaba teljesen megújul, a város fejlesztéséért felelős bizottság tervei között óriási üdülőtelepek felépítése látható, amelyekre elsősorban öböl menti országok vállalkozói adják a pénzt. Jordánia számára külön előny, hogy Katar a vébét úgy tervezi, hogy szomszédjait is bevonja a szurkolók kiszolgálásába. Erre mi is készülhetünk, hiszen Budapestről a Malév Ammánba repül, a Qatar Airways pedig január közepén fogja indítani dohai járatát.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
