Édes-bús krónika a végzet dallamáról

2010. 12. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szomorú vasárnap száz fehér virággal / vártalak, kedvesem, templomi imával… Nincs magyar ember, aki ne hallotta volna dúdolni Seress Rezső nótáját, amelyet a harmincas években az öngyilkosok himnuszának neveztek. Nick Barkow költőien szomorú, groteszk, édes-bús hangulatokra hangolt regényt írt Seress Rezső tragikus életének motívumaiból, ennek nyomán készült Rolf Schübel lebilincselően érzelemgazdag filmtragédiája, amelyet Magyarországon a regény megjelenése előtt már bemutattak. Most Nováczki-Horváth Ágnes nyersfordítása nyomán Szálinger Balázs költő készítette el a különböző idősíkokat egybejátszató regény magyar változatát, amelyet akár egyhuzamban el lehet olvasni.
A cselekmény mögött állandó motívumként húzódik végig a világslágerré vált kávéházi nóta, amelyet a legenda szerint Seress Rezső egy zuglói kávéházban komponált.
Seress Spitzer Rudi néven született 1889. február 3-án. A ragyogó siker és a balszerencse egyszerre uralta egész életét. A Szomorú vasárnap szövegírója, Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere a színésziskolát kijárt, zenészként őstehetségnek számító Seress Rezsőnek szánta versét, s mivel a kottát sem ismerő komponista nehezen haladt a munkával, igen gyakran türelmetlenkedett vele. A melódia sikertörténete az első perctől kezdve függetlenedett szerzőjének viszontagságos életétől. Miközben dalát száz nyelvre lefordították, ő Budapesten már a némafilmek zongorakíséretéből sem tudott megélni a hangosfilm előretörése után. Még a kávéházi zongorista sorsából is tragikusabb pokolba került a Szálasi-korszakban, amikor zsidó származása miatt munkatáborba hurcolták, és kis híján kivégezték. Életét egy német tiszt mentette meg, aki rajongott a Szomorú vasárnapért.
Hazatért, mert magyarnak vallotta magát, ám dalainak egy része 1947 után jó időre indexre került, őt magát a szocializmusban mellőzték mint a Horthy-korszak szellemiségét kiszolgáló polgári elemet. Seresst haláláig lelkifurdalás gyötörte, mivel számos öngyilkos búcsúzott a földi élettől úgy, hogy utoljára a Szomorú vasárnap lemezfelvételét hallgatta meg. Egy sikertelen kísérlet után, 1962. január 16-án Budapesten ő maga is önkezével vetett véget életének. Elhagyatva, nyomorogva hunyt el, miközben Amerikában hatalmas bankszámlán gyűlt a a Szomorú vasárnapért kapott tiszteletdíjak összege, de a szocialista Magyarország nem engedte, hogy hozzájusson a pénzéhez.
A regényíró Nick Barkow szabadon kezeli Seress életének motívumait. Célja az volt, hogy emléket állítson egy embernek, aki megírta a világ egyik legszebb és legszomorúbb, slágerré lett dalát. Seress Rezsőt zeneszerzői zsenije szüleink, nagyszüleink édes-bús kedvencévé tette. A dal, minden idők talán legszomorúbb dala pedig baljós csillaga, végzetének hordozója lett.
(Nick Barkow: Szomorú vasárnap. Fordította Szálinger Balázs. Vox Nova Produkció, 2010. 147 oldal, 2490 forint.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.