Édes-bús krónika a végzet dallamáról

Szomorú vasárnap száz fehér virággal / vártalak, kedvesem, templomi imával… Nincs magyar ember, aki ne hallotta volna dúdolni Seress Rezső nótáját, amelyet a harmincas években az öngyilkosok himnuszának neveztek. Nick Barkow költőien szomorú, groteszk, édes-bús hangulatokra hangolt regényt írt Seress Rezső tragikus életének motívumaiból, ennek nyomán készült Rolf Schübel lebilincselően érzelemgazdag filmtragédiája, amelyet Magyarországon a regény megjelenése előtt már bemutattak. Most Nováczki-Horváth Ágnes nyersfordítása nyomán Szálinger Balázs költő készítette el a különböző idősíkokat egybejátszató regény magyar változatát, amelyet akár egyhuzamban el lehet olvasni.
A cselekmény mögött állandó motívumként húzódik végig a világslágerré vált kávéházi nóta, amelyet a legenda szerint Seress Rezső egy zuglói kávéházban komponált.
Seress Spitzer Rudi néven született 1889. február 3-án. A ragyogó siker és a balszerencse egyszerre uralta egész életét. A Szomorú vasárnap szövegírója, Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere a színésziskolát kijárt, zenészként őstehetségnek számító Seress Rezsőnek szánta versét, s mivel a kottát sem ismerő komponista nehezen haladt a munkával, igen gyakran türelmetlenkedett vele. A melódia sikertörténete az első perctől kezdve függetlenedett szerzőjének viszontagságos életétől. Miközben dalát száz nyelvre lefordították, ő Budapesten már a némafilmek zongorakíséretéből sem tudott megélni a hangosfilm előretörése után. Még a kávéházi zongorista sorsából is tragikusabb pokolba került a Szálasi-korszakban, amikor zsidó származása miatt munkatáborba hurcolták, és kis híján kivégezték. Életét egy német tiszt mentette meg, aki rajongott a Szomorú vasárnapért.
Hazatért, mert magyarnak vallotta magát, ám dalainak egy része 1947 után jó időre indexre került, őt magát a szocializmusban mellőzték mint a Horthy-korszak szellemiségét kiszolgáló polgári elemet. Seresst haláláig lelkifurdalás gyötörte, mivel számos öngyilkos búcsúzott a földi élettől úgy, hogy utoljára a Szomorú vasárnap lemezfelvételét hallgatta meg. Egy sikertelen kísérlet után, 1962. január 16-án Budapesten ő maga is önkezével vetett véget életének. Elhagyatva, nyomorogva hunyt el, miközben Amerikában hatalmas bankszámlán gyűlt a a Szomorú vasárnapért kapott tiszteletdíjak összege, de a szocialista Magyarország nem engedte, hogy hozzájusson a pénzéhez.
A regényíró Nick Barkow szabadon kezeli Seress életének motívumait. Célja az volt, hogy emléket állítson egy embernek, aki megírta a világ egyik legszebb és legszomorúbb, slágerré lett dalát. Seress Rezsőt zeneszerzői zsenije szüleink, nagyszüleink édes-bús kedvencévé tette. A dal, minden idők talán legszomorúbb dala pedig baljós csillaga, végzetének hordozója lett.
(Nick Barkow: Szomorú vasárnap. Fordította Szálinger Balázs. Vox Nova Produkció, 2010. 147 oldal, 2490 forint.)