George Mitchell amerikai különmegbízott rengetegszer tette tiszteletét mostanában Jeruzsálemben, és minden alkalommal reményét fejezte ki, hogy most már tényleg elindul a tárgyalás az izraeliek és a palesztinok között. Aztán végül kiderül, hogy ugyanúgy dolgavégezetlenül kényszerül távozni, mint minden alkalommal. A válság sokkal keményebb dió, azt feltörni nem lehet a többiek segítsége nélkül, de úgy se, ha az Egyesült Államok mostantól szembefordul az izraeli állásponttal. Barack Obama kinyújtotta a kezét az iszlám világ felé, és kiegyensúlyozottabban politizál Izraellel, ami azt jelenti, hogy már nem bíznak benne Jeruzsálemben. Nyilván az amerikai elnök is tudta ezt előre, s a WikiLeaks jóvoltából azt is olvashattuk, Obamának nem voltak nagy reményei az egész tárgyalássorozattal kapcsolatban.
Eközben a palesztinok ismét megpróbálják egyenként meggyőzni az országokat, hogy támogassák függetlenségüket, mivel észlelik az Izrael körül fogyó levegőt. Saját érdekeik által vezérelve egyes országok, mint Brazília vagy Argentína, le is teszik a voksot Palesztina mellett, de ez egyelőre csak arra jó, hogy valamit a palesztin vezetés is csináljon, ha már a tárgyalások megrekedtek. Mahmúd Abbász elnök már csak havonta egyszer jelenik meg a tévében, a belső viszonyok megcsontosodni látszanak. A Hamász a gázai övezetet vaskézzel uralja, és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy távolabbra tekintene, legfeljebb szórványosan támadja a határ menti sivatagos övezetet. Némi malíciával azt is mondhatjuk, hogy a palesztinoknál most béke van.
A Közel-Kelet ettől nem lett biztonságosabb hely, de talán kissé kiegyensúlyozottabbá vált. Irán ugyan továbbra is az első számú ördög szerepét játssza a nemzetközi tárgyalások során, és Izraelhez hasonlóan fittyet hány a többiek ellenérzéseire, halad a maga által megtervezett úton. Megteheti, mert az elmúlt év során is számtalan alkalommal fenyegetett jószerivel mindenki azzal, hogy a katonai megoldás is az asztalon van, de csapásra senki sem szánta el magát. Irán pozíciója bombabiztos, még hosszú ideig avathat fel az elnök nukleáris létesítményeket, örvendezhet centrifugák forgása felett és bírálhatja a cionista ellenséget. Hosszú az út a pohártól az ajakig, a centrifugától az atombombáig.
A Közel-Kelet idei eseményei azt bizonyították, hogy a világ ténylegesen nem egypólusú, az Egyesült Államok nem szuperhatalom, a sokat látott térség pedig keresi az új szövetségi lehetőségeket. Talán a török segélyhajó elleni támadás kezelése mutatta meg legszebben, hogy Izrael mögé nem áll oda minden esetben az Egyesült Államok, Ankara pedig túl fontos partner mindenki számára ahhoz, hogy egy legyintéssel elintézzék.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
