Vörösmarty Mihály, a legnagyobb magyar romantikus költő, elmúlás elleni örökös belső háborúink szószólója kétszáztíz esztendeje, 1800. december 1-jén született Kápolnásnyéken. Életútja és költészete hatalmas ellentéteket foglal magában. Először jómódú római katolikus gazdatiszti családban élt, ám atyja korai halála úgyszólván a nyomor szélére sodorta. 1826-tól már csak az irodalomnak élt. A nemzet ébresztője nevet már 1825-ben megkapta a Zalán futása című hősi eposzáért. Nyelvteremtő géniuszának, különös képzettársításainak, már-már szürreálisan bonyolult képeinek köszönhetően tekintik a magyar avantgárd korai előfutárának.
Imre László irodalomtörténész-professzor le is írta, debreceni egyetemi előadásaiban is gyakran elmondta: Vörösmarty költészete nélkül nemigen születtek volna meg Juhász Ferenc, Nagy László huszadik századi mitikus eposzai. Vörösmarty nemzeti romantikája a reformkor eszmei küzdelmeivel oly szorosan fűződik össze, mint Petőfi költészete az 1848–49-es szabadságharccal. Nem véletlen, hogy Vörösmarty – ez is elidegeníthetetlen érdeme – fedezte fel a nagyok közül először Petőfi Sándor kivételes tehetségét. Szózata magas hőfokon nyilatkoztatja ki, hogy a nemzet a reformkorban határhelyzetbe került, ennek két pozitív alternatívája a dicső élet vagy a nagyszerű halál. Bármi is vár ránk, egy kötelességünk van, a rendületlen hazaszeretet, mert „A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely / Áldjon vagy verjen sors keze / Itt élned, halnod kell”. Gazdagítja költészetünket Vörösmarty szerelmi lírája is, annak egyik csúcsteljesítménye, a Szép Ilonka élet és halál összefonódásának is remekmívű foglalata. Világirodalmi szinten is egyedülálló az élet céljáról, a halál és a túlvilági lét értelméről a Csongor és Tünde című romantikus drámai költeménye, amelyet ma 21.10-től a Duna TV-n láthatunk egy 2001-es Magyar Színház-i előadásban, Kaszás Attila és Auksz Éva főszereplésével.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
