Örök zarándokok

Az idei nagy mozlim zarándoklat befejeztével egymás után szálltak fel a gépek a dzsiddai és a medinai reptérről, ahonnan a zarándokok többsége hazautazott. De bár a hádzsnak három hete vége, akadnak, akik még mindig nem vették hazafelé az irányt. A vendégmunkában reménykedők számára ugyanis a zarándoklat belépőt jelent a gazdag Szaúd-Arábiába.

Testőrök Afrikából
A szaúdi királyi ház valószínűleg a világ legnagyobb létszámú uralkodói csoportja több tízezer taggal. Az előkelőségek egy részével egyszerű járókelőként is találkozni lehet Rijád utcáin, mások, az uralkodóhoz közel álló vagy nagyon tehetős és fontos üzletemberek inkább a külvilágtól elzártan, testőrök gyűrűjében közlekednek. A szóban forgó őrök szinte mindig fekete-afrikaiak, állítja a Wikileaks által kiadott egyik dokumentum. A szokás szerint a hercegek együtt nőnek fel a testőrökkel, fiatalkorban hozzák be Afrikából a leendő őröket, az együtt töltött évek-évtizedek pedig olyan erős kapcsot hoznak létre, amely után tökéletesen meg lehet bízni a őrző-védő személyzetben.

Való igaz, a szaúdiak megpróbálják maradásra bírni a zarándokokat egy időre a hádzs befejezése után is (különböző vallási-kulturális programokkal), ennek ellenére a legtöbben távoznak az egyhetes zarándokutat követően. A maradók esetleg meglátogatják a medinai datolyafesztivált, ám egy kicsiny hányad némileg visszaél a vendéglátók marasztalásával. Ez utóbbiak igyekeznek elrejtőzni Dzsidda forgatagában, hogy soha többé ne lássák szülőföldjüket.
A hádzs, azaz a nagy zarándoklat minden mozlim számára kötelező egyszer élete során, ha anyagilag és egészségileg megengedheti magának. Bár a föld több mint egymilliárd mozlimjának csak töredékét érinti évente a vallási kötelezettség – az idén 2,8 millióan vettek részt rajta –, ez a szám is hatalmas. Ha pedig valaki összekaparja a legolcsóbb hádzscsomagra való összeget (távolságtól függően 200 ezer forintnak megfelelő összegtől a csillagos égig), akkor már a kezében van a Szaúd-Arábiába való beutazási vízum, ötnapi szállás és ellátás.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a rengeteg zarándok között jól el lehet tűnni, az ott-tartózkodás pedig akár évtizedekre is kitolható. Így alakult ki Dzsidda belvárosának színes nemzetiségi forgataga: ott majdnem mindenki afrikai.
Egy idei felmérés szerint az emigrálni vágyók körében az Egyesült Államok a legszimpatikusabb célország, ezt követi Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, a hatodik pedig Szaúd-Arábia. Lehetséges, hogy Európában nem túlzottan vonzó a sivatagi királyság, de a sok-sok millió mozlim számára igenis az. A szaúdiak persze tudják ezt, s látják is, miként gyűlnek a kispénzű hívők az ország kapujának számító Dzsiddában, ezért minden évben átfésülik az ottani lakosságot. Hálid herceg, Mekka emírje pár hete külön felhívta a figyelmet az illegális zarándokok okozta problémákra, s megígérte, határozottan fel fognak lépni az ügyeskedőkkel szemben. A királyság évente több mint százmillió dollárt költ arra, hogy hazaküldje az illegális bevándorlókat, most féléves türelmi időt hirdetett ki, azaz a lejárt vízummal bíró bevándorlók jövő március 23-ig büntetés nélkül hazatérhetnek.
Nyilván lesznek olyanok, akik kihasználják az alkalmat, de a legtöbben valószínűleg ott maradnak a szent mecsetek földjén, álmaik országában.
Szaúd-Arábiában gyakran fognak grandiózus építkezésekbe, amelyek éppenséggel a vendégmunkásoknak is munkalehetőséget adhatnak. Ám mostanság pont emiatt kerülhetnek bajba az illegális bevándorlók, legalábbis azok, akik Dzsidda sokszor áldott és átkozott belvárosában élnek. A területet az ENSZ szakbizottsága is az elszegényedő, lepusztuló belvárosok tipikus esetének tartja, ezt pedig nagyon sértőnek érzi az igencsak büszke városi önkormányzat, így várhatóan teljesen újjáépíti a Hozan és az Al-Ruvajs negyedeket. Itt nemrég árvíz pusztított: a tervek nélkül épített házaknak tulajdoníthatóan több száz ember áldozatául esett a hirtelen jött esőzésnek. Az ígéretek szerint ugyan a jelenlegi, sok esetben százéves házak legnagyobb részét megőrzik az új belváros építése során, és csak a szükséglakásokat bontják el, az már bizonyos, hogy az illegális bevándorlók nem maradhatnak régi helyükön. A munka nagyságára jellemző, hogy az újjáépíteni kívánt negyedekben egymillió ember él.
A bevándorlók persze nem maradnának Dzsiddában, ha nem jutna nekik munka, de az illegális ott-tartózkodás is jobb megélhetést biztosít nekik, mint a nyomorgás Afrika szarván vagy Délkelet-Ázsiában. A legtöbben mégis Jemenből, a szegény és politikailag instabil szomszédból érkeznek. A hatóságok szerint évente mintegy 400 ezren léphetik át illegálisan a határt Jemen felől, ezért olyan falat húztak fel, mint az Egyesült Államok Mexikó határán. Igen ám, de a közös határvonal 1800 kilométer hosszú, s legnagyobb része kietlen sivatagokon keresztül húzódik, ezért a szaúdiak voltaképp csak annyit tehetnek, hogy visszatoloncolják az elfogott határsértőket. A nagy határvédelmi fal a tervek szerint az egész országot körülveszi a jövőben összesen 8500 kilométer hosszan, éjjellátó berendezésekkel, kamerákkal, riasztókkal teleaggatva, így őrizve a különleges ország belső rendjét. 1990 előtt egyébként a jemeniek egyenlő jogokat élveztek a szaúdiakkal, ám az első öbölháborúban a déli szomszéd Szaddám Huszeint támogatta, miközben Rijád az Egyesült Államok – és Kuvait – oldalán állt. Ezért a szaúdi kormány arra kötelezte a jemeni vendégmunkásokat, hogy keressenek maguknak kezest, ha továbbra is maradni akarnak. A legóvatosabb becslések szerint is mintegy 1,5 millió jemeni tért akkor haza Szaúd-Arábiából.
De nem csak a vendégmunkások jelentik a problémát, akik főként pásztorkodással vagy építkezéseken való kisegítéssel szerzik meg átlagosan 800 rialos (kb. 45 ezer forint) jövedelmüket. Gondot okoz a khat is. Ez a növény Jemen legfőbb mezőgazdasági exportcikke, az ottani víz 40 százalékát a khattermesztésre fordítják. Khatot rág Jemenben boldog-boldogtalan, csoportosan vagy egyedül, néha még kisgyerekek is rákapnak. A zöld levelek pedig eufóriát okoznak, orvosilag nagyjából olyan erejűt, mint valamely amfetaminszármazék, s olyan szerepet tölt be Jemenben, mint nálunk a sör. A khat a szigorú iszlám hazájában, Szaúd-Arábiában persze illegális, mégis bejut a csempészek csomagtartóiban. A khat elterjedésének gátat szab, hogy csak a friss levelek rágásának van bódító hatása, ráadásul nyugaton nem kaptak rá a drogosok a számukra furcsa szokásra (a khatélvezők Európában szinte kizárólag jemeni vagy szomáliai bevándorlók). A bejutó mennyiség így is tetemes: a szaúdi határőrség 2008 második negyedére vonatkozó adatai szerint csak ebben az időszakban 660 884 kiló khatot foglaltak le, valamint 471 098 darab különböző kábító pirulát. Ugyanezen időszak alatt viszont csak 3104 üveg bor akadt fenn a szűrőn, 564 üveg sör és csupán 87 liter tömény szesznek számító alkohol.