Szaúdi hercegek hosszú sora

Gyógykezeltetése miatt az Egyesült Államokba utazott tegnap Abdullah szaúdi uralkodó, hogy ott kúráltassa porckorongsérvét, ezért a koronaherceg, Szultan hazatért marokkói magánbirtokáról, ahol saját betegsége miatt szokott pihenni. Bár Abdullah állapota nem súlyos, sokan megjegyzik, hogy egyáltalán nem megnyugtató, hogy a 86 éves uralkodó helyettese 82, a második koronaherceg, Najef pedig 76 éves.
Szaúd-Arábia az állandóság földje politikai szempontból, hiszen Szultan herceg 1967 óta tölti be a védelmi miniszteri posztot, Najef 1954 óta dolgozik a belügyminisztériumban, amelyet 1975 óta vezet. A régóta bizonyított rátermettség ellenére a királyi ház vezető személyiségei határozottan öregszenek, amely ellen nehezen tudnak tenni bármit is. Az országot megalapító Abdul-Aziz al-Szaúd király ugyanis úgy látta jónak, ha az uralkodó abszolút hatalmat tud a kezében, s az utódlással gyermekeit bízta meg, akik eddig nem is adták át a stafétát az unokáknak. Igen ám, de az első szaúdi királynak legalább 35 fia volt, akik közül mintegy húszan még mindig élnek, s részt is vesznek a politikában.
A szaúdi királyi ház szigorú belső rendszer szerint működik, ahol a királyi hatalom mindig a klánon belüli hatalmi viszonyok által kiválasztott személyre öröklődött. A királyi hercegek sora nagyon hosszú, a háttéralkukról pedig értelemszerűen nem adnak információt a család tagjai, de azt lehet tudni, hogy a Szudairi Hetek néven ismert hercegek (akik az alapító király és Hassza bint Ahmad Al-Szudairi hercegnő gyermekei) egymást támogatva nagyon erős befolyással bírnak. Közülük való volt a néhai Fahd király, Szultan herceg, Najef herceg vagy a család belső diplomatája, Szalman herceg, Rijád kormányzója. A legfiatalabb a testvérek közül Ahmed, aki idén tölti be a 70. életévét, így akár még van is ideje várni a trónra, ám legjobb esetben is hatan megelőzik a trónutódlási sorban, akkor is, ha több királyi herceg szándékosan hátralép testvérei javára. Arra azonban nagyon kicsiny az esély, hogy a közeli jövőben bárkinek esélye volna trónra lépni az unokák nemzedékéből, miközben népszerű és talpraesett politikusok is vannak közöttük. A családi tanács döntéseire azonban komoly hatásuk van saját teljesítményüktől függően. Minthogy pedig az alapító királyhoz hasonlóan termékeny volt az összes fiú, itt már igazi tömegről beszélhetünk. A második uralkodónak, Szaúdnak például 109 gyereke született.